Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Reform vagy retorika" című politikai vita - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ROZGONYI ERNŐ, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
1325 követően. Az egészségügy immáron hosszú ideje a zuhanórepülés állapotában van, és sajnos ezt bizonyítja valamennyi egészségügyi statisztikai adatunk is. Ezek után némi cinizmussal, átvett cinizmussal joggal tehető fel a kérdés, mi ártott többet a magyar egészségügynek, a magyar népnek: a reformok vagy a retorika? Vagy, tessék mondani: a rombolás, a züllesztés, a minden működőnek a tönkretétele, a működések szándékos akad ályozása, az reform? Ó, nagy reformerek, tessék mondani: volt, van egy világos, jól átgondolt, a magyar viszonyoknak és állapotoknak megfelelő stratégiai elképzelés? Van ehhez egy kidolgozott taktikai program? Van ehhez pénz? Vagy pusztán arról van szó, ti sztelt vitanapot provokálók, hogy végre kell hajtani, hajtatni mindenáron valamit, amit a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank, vagy ki tudja ki és milyen érdekek diktálnak. És most ezt a folyamatot kéne folytatni, ezt kellene számon kérni ma? Még pénzügymin isztériumi tisztviselő koromban alkalmam nyílt arra, hogy több kollégával együtt részt vegyek egy megbeszélésen, ahol a Világbank és az IMF képviselőivel kellett tárgyalni. Konkrétan a lakáshelyzetről volt szó. Kollegáimmal együtt megdöbbenve tapasztaltam, hogy a szakértőknek fogalmuk sem volt erről az ágazatról, nem ismerték sem a hazai, sem a nemzetközi gyakorlatot, történelmi áttekintésük végképp nem volt az egészről, ennek ellenére véleményük természetesen volt, sőt tanácsokat is osztogattak. Döbbenetes volt, soha sem fogom elfelejteni. Kollégáimtól azt is tudom, hogy akik más területeken voltak tárgyalni ugyanezekkel az urakkal, ugyanezt tapasztalták. Egy dologhoz persze értettek ezek a szakértő urak: szajkózni a monetarista ultraliberális lózungokat, t eljesen függetlenül attól, hogy mi a valóság, mi a realitás. Az a valóság, amit mi is megváltoztatandónak ítéltünk, meg is akartunk változtatni, csak nem mindegy, hogy valaki egysíkúan, kizárólag pénzügyi oldalról néz valamit, vagy a helyzet ismeretében. N em akarok itt arra utalni, hogy hasonlított a dolog arra, mint amikor itt Magyarországon mindenáron gumipitypangot, narancsot, citromot, mit tudom én, mit kellett volna termelnünk. Ez a hozzáértés teljes hiánya, ez valamilyen akaratnak, valamilyen vágynak csak a puszta kifejeződése. De térjünk vissza az egészségügyre! Mint ahogy a gazdaság van az emberért és nem az ember a gazdaságért - persze ez egy szélsőséges MIÉPes nézet, ugye , úgy az egészségügy sem tárgyalható sem reform, sem retorika oldaláról sze rintünk önmagában vagy pusztán a globális, szabályozatlanul grasszáló tőke perspektívájából; az egészségügy is az emberért van. Nem azon a hazug retorikai elv alapján, emlékeznek, hogy "legfőbb érték az ember!", mert amikor ezt hirdették, akkor itt a magya r ember Recsktől Kistarcsáig, Váctól Szegedig és gyűjtőig vagy az akasztófáig egyáltalán nem volt érték. Természetesen ilyen értéket mi nem akarunk. Hazánk népességének egészségügyi állapota egy fél évszázada egyre gyorsuló ü temben romlik. A rendszerváltás ezt csak tovább rontotta. Néhány ésszerű lépés ugyan történt, de aztán semmi több. Különösen sokat romlott a helyzet 199498 között. Ez a romlás ma elsősorban a népesség számának radikális csökkenésében kísérhető nyomon, ami két okra vezethető vissza: az élveszületések számának folyamatos csökkenésére és a halálozás számának egyidejű emelkedésére, különösen a korspecifikus halálozási arány romlott a középkorúak hátrányára. A hatékony prevenció hiányán és az egészségügyi ellát ás elégtelenségén kívül a lakosság általános állapotának rombolásáért is tulajdonképpen számos együttesen ható tényező a felelős. Ezért ha az ország egészségének az állapotáról kell beszélnünk, nem szűkíthetjük le az egészségügy vagy az egészségügyi admini sztráció területére. Hiszen az egészségügyön túllépve ilyen a környezetszennyeződés, a csatorna hiánya, a szennyezett ivóvíz, a féktelen és ellenőrizhetetlen kemizálás, a levegő szennyezettsége; ilyen az egészségtelen és hiányos táplálkozás, elhízás és éhe zés. Ilyen az önpusztító életmód - ami nem mindig az individuumból ered , az alkoholizmus, a kevés pihenés, a többletmunka és munkanélküliség, a létbizonytalanság és az állandó stressz. De meg kell említenem a liberális abortusztörvényt is, a szociálpolit ika elmaradottságát, a szándékos erkölcsrombolást, a nevelés szinte teljes hiányát, és még sok mindenről beszélhetnék.
