Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 22 (128. szám) - Az ülésnap megnyitása - "Reform vagy retorika" című politikai vita - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről:
1323 az Országgyűlés nem támogatta, pedig ez az összeg igazán nagyon nagy hiányt pótolt volna a magy ar egészségügyben. Visszatérve a régebbi időkre, az összeomlott szocialista népgazdaság romjain ennél többet egyszerűen nem volt képes áldozni az akkori egészségügyi kormányzat. A teljesítményfinanszírozás bevezetésével, azzal, hogy a kórházak is elvégzett munkájuk és a kezelt esetek számának és súlyosságának megfelelő arányú díjazással működhettek, sikerült őket is érdekeltté tenni abban, hogy minél több beteget vonzzanak saját kórházukba. A járóbetegszakellátás reformjára azonban sajnos már végképp nem v olt pénz. A '94es kormányváltás után azonban elmaradt a szükséges folytatás, és néhány helyen visszatért a régi gyakorlat, az egészségügyre fordított kiadások reálértéke közel a felére csökkent. Az egészségügy felélte tartalékait, sőt jelentős adósságokat halmozott fel. Infrastruktúrája elavult, elhasználódott, a működését csak a szakmai színvonal, a hivatástudat, a megalázóan rosszul fizetett egészségügyi dolgozók helytállása biztosítja ideig s óráig. Kökény képviselő úr azt kérte, hogy ne mutogassunk vis sza. Én ezzel maximálisan egyetértek, de szeretném megkérdezni, hogy utóbb átéreztee annak a felelősségét, hogy átterhelte az előző kormányzat a megyékre például az ágyszámleépítés kompetenciáját, ami nagyon sok helyen a megyékben politikai döntés eredmén ye lett, tehát politikai döntés született, és ezzel nagyot sérült az egészségügy. A mai feszültségeknek is egyik indoka az, hogy ezt a kompetenciát megyékre és a megyékben működő városokra bíztuk, bízta a kormányzat. A Magyar Demokrata Fórum világosan képv iselte egykori elveit: a közfinanszírozásban működő szolidaritási elvet, az egyenlő hozzáférhetőséget biztosító egészségügyet akarjuk továbbra is biztosítani. A beteg életesélyei ne függjenek pénztárcája vastagságától! Ezért fenn kívánjuk tartani az általá nos kötelező egészségbiztosítást, az alap, a járóbeteg- és a fekvőbetegellátásban működő szolgáltatók viszont versengjenek egymással a betegekért. Csak ez teremthet nagyobb hatékonyságot és emberibb betegellátást az egészségügyben. Elveink alapján ellene ztük a társadalombiztosítás Pénzügyminisztérium alá helyezését; kizárólag fiskális érdek ellentétes lehet a humanitárius értékekkel. Sikeresen érveltünk az ellen, hogy a munkáltató fizesse 40 napig a táppénzt, mert ennek következtében betegek százai kerülh ettek volna utcára, és ezrei kerülték volna azt, hogy egyáltalán orvoshoz forduljanak. (Sic!) Valódi versenyhez az egészségügyben is világos, tiszta tulajdonviszonyok kellenek, ezért mi is támogatjuk az egészségügy privatizációját, és sajnáljuk, hogy erre csak jelképes formában kerülhet sor, mert a tényleges tulajdonátadáshoz kétharmados törvényt kellene módosítani, amit viszont az ellenzék egyelőre nem hajlandó támogatni. A Magyar Demokrata Fórum azt vallja, hogy két kulcspontja van az egészségügy átalakít ásának, a még mélyebb válság elkerülésének: az első a megelőzés, az egészségesebb életmód, az egészségnek alapvető értékként való elfogadtatása a társadalommal, illetve az ehhez szükséges körülmények megteremtése, másfelől pedig az alapellátás szakmai, emb eri és erkölcsi megerősítése, hiszen nagyrészt ott dől el a beteg további sorsa. Ugyancsak jelentősen javítani kell az egészségügyi szakdolgozók anyagi megbecsülését, hiszen a megfelelően képzett és a beteg sorsa iránt elkötelezett nővérek, ápolók, egészsé gügyi technikusok számának aránya az orvosokhoz képest messze rosszabb, mint az európai uniós országokban. Ez ma a magyar egészségügy legszűkebb keresztmetszete. Az oka pedig az, hogy a nagyon rosszul fizetett orvosoknál is kevesebbet keresnek az egészségü gyi szakdolgozók. A Magyar Demokrata Fórum 1989es programjában ezeken túlmenően megfogalmazott néhány olyan gondolatot, melyet továbbra is megfontolásra érdemesnek tartunk. Ezek közé tartozik a két lábon álló egészségügyi rendszer, vagyis az, hogy a házio rvos és a kórház közé beékelődött, mindkettőtől független járóbetegszakellátási rendszerre a jelenlegi formában, ilyen anyagi nehézségek között szükség vane. Nem lennee célszerűbb a szakrendelőket a kórházak
