Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. március 21 (127. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár:
1294 A régiók, a kistérségek zöldmezős beruházások megvalósítására törekednek. Erre egyre nagyobb esély lesz az Eu rópai Unióhoz való csatlakozás kapcsán. Ezt megnehezíti az idő előtti vasútvonalmegszüntetés. Elemzie a tárca, a MÁV azt, hogy a vasút megszűnése milyen rekultivációs költségeket igényel? Ha csak a sínt szedik fel, az körülbelül 10 millió forintba kerül kilométerenként. Ha teljes rekultivációt hajtanak végre, az mintegy 70 millió forintot tesz ki kilométerenként. Ugyanakkor az ezer kilométer vasútvonal a vasút üzemeltetési tervében csak 2 milliárd forint eredményromlást idéz elő évente; ez a 38 milliárd f orintos negatív üzleti tervhez képest nem számottevő. Ha a gazdasági növekedés folyamatosan kedvező lesz, akkor az árutonnakilométer mutatója is jól alakul, ami csökkenti a MÁV veszteségét, így a mellékvonalak MÁV általi üzemeltetése nem okoz gondot. Egy esélyt teremtő állam a termelés feltételeinek javítására törekszik, így arra is, hogy csökkenjenek az elmaradott és fejlett régiókban élők közötti különbségek. A vasútvonal megszüntetése ezt nem teszi lehetővé, sőt tovább növeli a régiók közötti különbsége ket. Vajon mit szól ahhoz a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, hogy az elmaradott vidék még elmaradottabbá válik az ezer kilométer vasútvonal megszüntetése esetén? Egyetértek a MÁV gazdálkodásának reformjával. De azt komplexen, átgondoltan, megalapozottan, az egész nemzet jövője érdekében kell valóra váltani. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében Varga Mihály államtitkár úr kíván válaszolni - röviden. VARGA MIHÁLY pénzü gyminisztériumi államtitkár : Röviden, öt percben szeretnék válaszolni, elnök úr. Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A MÁV Rt. jelenlegi igen nehéz gazdasági helyzete hosszú folyamat eredményeként alakult ki. Azt gondolom, ebben eg yetértünk. A vasút megoldatlan nehézségeit tetézte a nyolcvanaskilencvenes évek nagyarányú piacvesztése, amely a személyszállítás és az árufuvarozás területén egyaránt érvényesült. A vasút válságos helyzetének javítására már az előző években is történtek kormányzati szintű intézkedések, ezek azonban csak lassítani tudták a kedvezőtlen folyamatokat, gyökeres változást nem értek el. A mellékvonali hálózat gondjainak megoldása már több éve napirenden van, s itt az Országgyűlés előtt is több alkalommal szó ese tt róla. Hogy ez mennyire így van, hadd emlékeztessek arra, hogy jómagam harmadik ciklusban vagyok képviselő, és már az első ciklusban, amikor a tisztelt képviselő úr még csak a Népszabadság olvasói rovatába írta a leveleket, már akkor foglalkozott az Orsz ággyűlés ezzel a kérdéssel, s '9192ben a MÁV Rt. elkészített egy MÁV 2000 nevű programot, amelyben szintén szerepelt a mellékvonalak vagy a veszteséges vonalak kérdése. Ez tehát nem először kerül ide. Így csak ismételni tudom, hogy a vasúttársaság hálóza tának mintegy 13 százalékát teszik ki azok a gyenge forgalmú vonalak, amelyeken a személyi forgalomnak csupán 1 százaléka, az áruszállításnak pedig mindösszesen 0,3 százaléka bonyolódik le. Ezek között az ország legkülönbözőbb régióban üzemelő vonalak talá lhatók. A MÁV Rt. ezeken a vonalakon bevétel hiányában nem tudja fedezni a fenntartás és felújítás költségeit. Mindemellett az utazási igények sem indokolják minden esetben a párhuzamosan futó közúti és vasúti infrastruktúra jelentős költségvetési hozzájár ulással való együttes fenntartását. Éppen ezért a kormány a helyi önkormányzatokkal való egyeztetés után számos tanulmány és felmérés alapján úgy döntött, hogy a MÁV Rt. a 2000. évben ezer kilométer vonalhosszon mentesül az üzemeltetési kötelezettség alól. A határozat célja az, hogy ezeken a helyeken a jelenleginél
