Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 7 (116. szám) - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX.30.) Ogy. határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. TÓTH ANDRÁS
128 parlamentnek öt pártja egy kérdésben egyetértésben, ha önök azt mondják, hogy nem, abból kétharmados szabály nem lesz. Tessék tudomásul venni azt a p arlamenti aritmetikai aszimmetriát, hogy ez a másik oldalon is így van! Adott esetben önök 4:2vel hiába döntenek egy kérdésben, ha az MSZP és az SZDSZ nem ért vele egyet, abból kétharmados döntés nem lesz. Ez ilyen egyszerű, és ebből következően nem hisze m, hogy a felelősség áthárítását itt folytatni kellene, azzal kellene foglalkoznunk, hogy ebből a helyzetből hogyan lehet kilábalnunk. Úgy lehet kilábalnunk, hogy az Alkotmánybíróság döntésének, állásfoglalásának megfelelő javaslatot teszünk le. Szeretném megerősíteni a vitában elhangzottakat. Nem az a kérdés, hogy az egyhetes ülésrend, a kéthetes ülésrend, a háromhetes vagy az nhetes ülésrend alkotmányos vagy nem alkotmányos, nem erről szól a kérdés, ez politikai vita tárgya. Az, hogy az önök megrendelése arról szól, hogy ezt a háromhetes ülésrendet, ha törik, ha szakad, meg kell védeni, és ez blokkolja az önök gondolkodását, azt valahol megértem, de akkor tessék ezt kimondani. Pokol Béla legalább őszinte volt abban a kérdésben, hogy ő alkupozíciót felaján lott: hajlandók alkudni abban az esetben, ha mi a szavazási bojkottról lemondunk, akkor ők elfogadják a kéthetes ülésrendet. Furcsa, de legalább tisztességes a magatartása. Azt gondolom, hogy két kérdést szét kell szedni: az egyik kérdés alkotmányossági, j ogi probléma, a szabályozási metódus kérdése, és mind a hárman, a MIÉP is, az MSZP is, az SZDSZ is azt állítja - és nem hiszem, hogy azért, mert valamiféle politikai nézetazonosságunk lenne, hanem ez a szakmai álláspontunk , hogy olyan megoldás kell, amel y megoldás garanciálisan, logikai rendbe szedve tudja az ülésezési rend egész folyamatát úgy leírni a Házszabályban, hogy ez kiszámítható, követhető ülésezési rendet jelentsen a parlament képviselőinek, a közvéleménynek és mindazoknak, akik a parlament mun kájával bármilyen formában találkoznak, így például a kormánynak is, annak is ez az érdeke. Azt hiszem, hogy ha a jogalkotási kérdéseket és a gyakorisági kérdéseket szétszedjük, és azt mondjuk, hogy... - egyébként sajnos, fordítva kell gondolkodnunk, mert legalábbis én úgy látom, hogy a gyakorisági kérdésben kell megállapodást kötni ahhoz, hogy a szakmai kérdésekben előre tudjunk lépni. Fordítva egyébként jobb lenne, de ha ez a helyzet, mi erre is készek vagyunk. Kétharmados kérdések. - Salamon úr, ön azt m ondja, hogy a kétharmados szabályozás miatt patthelyzet alakulhat ki. A jelenlegi parlamenti ciklusban is - önök is emlékeznek, mindenki emlékszik - például a NATOszerepvállalással kapcsolatban, a Magyar Honvédség külföldi feladatvállalásával kapcsolatban hány olyan kétharmados döntés volt, amit meghozott a parlament, kínlódva, vitatkozva, sokszor egymást gyűlölve, de meghozta, mert a konszenzuskényszer kikényszerítette mind a két oldalról, hogy ezt a döntést ebben a formában meghozzák. (23.40) Tehát nem i gaz az, hogy a kétharmados szabályok azt eredményezik, hogy döntésképtelen helyzet alakul ki, és a parlament nem tud működni, mert az ülésezési rendben nem tudunk megállapodni. Kérem, szándék kérdése! Meg lehet állapodni, mint ahogy egyéb kérdésekben, a sz ervezett bűnözéssel kapcsolatban is adott esetben meg lehetett állapodni, és ennek a parlamentnek van már néhány olyan döntése, amelyet, hála istennek, kétharmados többséggel meg tudott hozni. Tehát ezt nem kell ennyire kiélezni, mert igaztalan, és valahol megint annak az elfedését látom benne, hogy az ügyet kerüljük meg, mert most ezt a megrendelést nekünk teljesítenünk kell. Ami a szabályozástechnikai kérdéseket illeti, én abban látom a gondot, hogy a házbizottság munkája és a házbizottság - mint intézmén y - úgy jelenik meg a Házszabályban, hogy oda mindent be lehet söpörni, amit valami miatt nem tudunk rendezni a plenárison. De ez úgy történik meg, hogy a különféle minőségű döntések nincsenek szétválasztva. Tessék megnézni a házbizottság feladatkörét Ató l Uig terjedően, abban vannak állásfoglalások, vannak önálló döntések, vannak javaslattételek, de hogy mikor mit ír elő a Házszabály, miért úgy írja elő, nem mindig logikus, és nem mindig követhető.
