Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 7 (116. szám) - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX.30.) Ogy. határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - TÓTH ANDRÁS - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz):
121 Talán először arra térek vissza, ami a mulasztást - mármint hogy december 15éig a Ház nem alkotta meg a házszabálymódosítást - és a konszenzuskeresést illeti. Szeretném azt előrebocsátani, hogy véleményem szerint azokna k, akik ezt a munkát az albizottságban bojkottálták, nincs morális alapjuk arra, hogy a kormánytöbbségnek határidőmulasztásokat rójanak fel és hányjanak a szemükre. Ne haragudjon, Hack Péter képviselő úr, de én cinizmusnak tartom azt mondani, hogy azzal i s a munkát mozdítottuk előre, hogy nem vettünk részt az albizottság ülésén (Bauer Tamás: Nem ezt mondta!) , mert legalább, ha jól emlékszem a szavaira, nem zavartuk a kormánypárt munkáját. (Dr. Hack Péter tagadólag rázza a fejét.) Akkor ezt a cinizmust tová bbvihetném és mondhatnám azt, hogy akkor most se zavarják a javaslataikkal a munkánkat, de ez nyilván komolytalan érvelés, tehát így ne tessenek érvelni! Konszenzuskeresésről akkor lehet beszélni, ha részt vesznek a munkában, ami az albizottságban nem tört ént meg. Az albizottság hosszú időn át, hónapokon át működött, dolgozott, az egyik ellenzéki párt, a MIÉP részt vett, az SZDSZ és az MSZP nem vett részt, hanem az utolsó ülésen állt elő - puszta tagadással. Nem konkrét javaslattal, mint a MIÉP, amely letet t egy konkrét javaslatot már az albizottság alatt, hanem puszta tagadással! Csákabonyi képviselő úrnak az elmúlt ciklusból való akkori MSZPSZDSZkormánypárt nagy konszenzusképességéről hadd mondjam el, hogy az úgy történt - azt nem mondta el a képviselő ú r , hogy miután a napirendi felszólalás számos, az ellenzék számára nagyon fontos szabályát megvonták, megüzenték az ellenzéknek, hogy a keddi napirendi felszólalást meghagyják, ha az ellenzék hajlandó megszavazni; ha nem, akkor azt sem hagyják meg. Hát e z volt az az elegáns konszenzus (Bauer Tamás: Ez egyszerűen nem igaz!) , amire aztán az ellenzék, nem lévén a maga ellensége és látta, hogy a 72 százalékos többséggel azt csinál az igen tisztelt MSZP és SZDSZ koalíció, amit akar, erre kényszerűen ezt a lehe tőséget megszavazta. Egyébként, képviselő úr, teljesen alaptalan hangulatkeltő szavak voltak azok, hogy ez az Országgyűlés alkotmányellenesen működik. Ez az Országgyűlés nem működik alkotmányellenesen. A háromhetes ülésezési rendről azt mondták az alkotmán ybírák, hogy az önmagában megfelelhet a folyamatos és rendszeres működésnek. Ezt Kiss László alkotmánybíró mondta el, és ezt idéztem ismét. (Bauer Tamás: Ha konszenzussal állapodnak meg benne!) Nem konszenzussal (Bauer Tamás: De azzal!) , a képviselő úr ros szul emlékszik. De kérem, hogy ne zavarjon, mert nem fogok tudni a hátra lévő időben minden felvetésükre válaszolni. (Dr. Hack Péter: Az nem baj!) Nem a konszenzusról van szó, hanem azt mondta, ha a Házszabályban megvannak az előírások a működési rend szab ályaira nézve, akkor akár háromhetes működés meghatározásával is a Ház alkotmányszerűen működik. Tehát önmagában a háromhetes működési rend fennállta nem teszi az Országgyűlés működését alkotmányellenessé. Egyébként is itt vitatkoznék azokkal a nézetekkel, amelyek arra hivatkoznak, hogy az egyhetes ülésezési rend demokratikus követelmény és kritérium lenne. (23.10) Ha ez igaz, akkor Németország nem demokratikus ország. Mert ott nem hetente van ülésezés, hanem kéthetente van egy vagy két plenáris ülés. Nagyo n köszönöm, hogy arra is mondott példát Tóth András képviselő, hogy bizony feles döntéssel is lehet ilyen kérdésekben dönteni, és attól még lehet egy ország demokratikus. Hadd tegyem hozzá, hogy természetesen minden országban megkísérelnek a döntésekhez mi nél nagyobb számú szavazót a parlamentekben megnyerni, hiszen a vitáknak is az a célja, de egy pont után, ha nem sikerül megegyezésre jutni, akkor a parlamentáris demokráciában általános a többségi elv. Itt fölmerült egy olyan gondolat is, hogy döntsön a m unkarendről a mindenkori kétharmad. Szeretném megkérdezni, hogy mi van akkor, ha egy munkarend sem kap kétharmados többséget:
