Országgyűlési napló - 2000. évi tavaszi ülésszak
2000. február 7 (116. szám) - A Magyar Köztársaság Országgyűlésének Házszabályáról szóló 46/1994. (IX.30.) Ogy. határozat módosításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz):
117 hogy a többségnek nincs meg megfelelő megegyezés nélkül is a kétharmados szavazati lehetősége, akkor azt mondjuk, hogy ilyen helyzet alakult ki , ezt nem kell betartani. Hadd mondjam még el Pokol Béla eltávozott képviselő úr egyik megjegyzésére, ami nem tartozott szorosan a témához - arról szól, hogy a kormányzati többség érvényesítése, és hogy az obstrukcióval való élése az ellenzéknek. Ő azt eml ítette, az ellenzéket egy kalap alá vonva, hogy Vancsik Zoltán intésére az ellenzék nem nyom gombot. Szeretném elmondani a tisztelt kormánypárti képviselőknek, hogy a MIÉP is ellenzéki párt, konstruktív ellenzéki párt, amely nem akar élni az obstrukció leh etőségeivel. Nem akarom bemutatni adott esetben a 12 tagú frakció mintapéldáját, hogy ha Vancsik Zoltán beintésére nem nyomok gombot, akkor visszamenőleg és feltehetőleg előre meg kellene állapítsa Pokol Béla képviselő úr, hogy nincs 195 és 200 képviselő j elen a teremben kormányzati oldalról. Ezt csak kiegészítésként mondtam. Ha jelenleg arról vitáznánk, hogy a háromhetes ülésrend lett pontosítva és meghatározva a Házszabályban, akkor azt mondanám, hogy a MIÉP egy másikat, az egyhetest támogatja. Az erre vo natkozó módosító indítványt megtettük, egyébként rugalmasan, mert kétharmados szavazati többséggel el lehet térni az egyhetes ülésezési rendtől. Ha tehát az állna most egymással szemben, hogy háromhetes vagy egyhetes, akkor érveket mondaná nk az egyhetes mellett; nyilván lennének a háromhetes mellett is. A helyzet most nem ez. A helyzet a megítélésünk szerint egyértelműen az, hogy az Országgyűlés nem tesz eleget annak a feladatának, amit az Alkotmánybíróság meghatározott, és ezért kell erre a javaslatra nekünk határozott nemet mondanunk. Természetesen, ha az Országgyűlés munkájának a minőségét vizsgáljuk, akkor nyilvánvalóan én nem akarom túldimenzionálni a háromhetes vagy egyhetes ülésrend befolyását, mert ez egy a sok szempont közül. Nyilvá nvalóan, ha a kormányzatnak olyan előterjesztései vannak, hogy a saját előterjesztését az általános vita megkezdése előtt már módosítja, vagy egy törvényjavaslatot négy formában terjeszt elő, ez nem igazán minőségi munkára vall. (22.50) Ha az ellenzéknek l ehetősége van arra, hogy kétharmados törvényeket módosítson, akár azért, mert a kormányzat és az állam büntetőfelelősségének a biztosítása érdekében erre szükség van, akár azért, mert egy törvény teljességéhez a kétharmados önkormányzati törvényt kell módo sítani, és nem teszi meg, akkor nyilvánvalóan nincs megfelelő törvényalkotás. Tehát ezek súlyosabb szempontok annál, mint önmagában a munkarend. De most, amikor nekünk az a feladatunk, hogy az Alkotmánybíróság határozatának eleget tegyünk, akkor igenis, az t kell mondanom, hogy nem elsősorban azért mondunk határozott nemet erre a javaslatra, mert az egyhetes ülésezési rendet preferáljuk a háromheteshez képest, hanem azért, mert meggyőződésünk szerint így nem teljesítjük a ránk rótt feladatot. Köszönöm a figy elmet. (Dr. Fenyvessy Zoltán és dr. Hack Péter tapsol.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoklati kör végére értünk. Kétperces hozzászólások következnek: elsőként Vitányi István József jelentkezett. Megadom a szót a Fidesz képvis előjének. DR. VITÁNYI ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tóth András hozzászólása kapcsán volna egy észrevételem. Több megállapításával nem értek egyet, de jelenleg csak az egyik megállapításával szállnék vitába. Ugyanis a hozzászólása elején szó szerint ezt mondta: "A kormány már megint a konszenzuskeresés szándéka nélkül terjesztette elő az Országgyűlés elé a határozati javaslatot." Az expozémban is elmondtam, és ezt Tóth András nem cáfolta meg, hogy az MSZP egyetlenegy albizottsági ülésen nem ve tt részt, amikor az előttünk fekvő határozati javaslatról tárgyaltunk. Akkor
