Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
1999. december 20 (111. szám) - Az egyes elkobzott dolgok közérdekű felhasználásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - Napirenden kívüli felszólalók: - MÉCS IMRE (SZDSZ):
63 Tisztelt Országgyűlés! A mai n apon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Mécs Imre képviselő úr, Szabad Demokraták Szövetsége: "Nem szűnt meg az ellenállás 1956 karácsonya után" címmel. Tessék, képviselő úr, öné a szó. (19.40) MÉCS IMRE (SZDSZ) : Folytatódnak a házkutatá sok, fegyvert, sokszorosításra alkalmas papírt, röpcédulákat keresnek, az Új Ember című katolikus lap szerkesztőségében is. A munkahelyeken a "dolgozók" megakadályozzák a pártszervezést: "Az üzemben termeljünk, ne politizáljunk!". Válaszul fokozzák a munká stanácsvezetők letartóztatását, sokukat megverik. A MEFESZ követeli az egyetemek megnyitását. Hruscsov, Malenkov szovjet vezetők bolgár, cseh, román pártvezetőkkel Budapesten tanácskoznak, a lengyeleket nem hívták meg. Visszaérkezik a repülőfőhadnagy Bécs ből, lesújtó hírekkel: találkozott emigráns vezetőkkel, beszélt telefonon Kéthly Annával, tájékozódott a bécsi nyugati követségeken: semmi remény, a Nyugat nem fog segíteni, a status quo fenntartásában érdekeltek, az amerikaiak betartják a jaltai felosztás t. A nyugati rádiók által közölt hírek a magyar ellenálló és partizáncsoportokról egyszerűen nem igazak. Nem szabad növelni a véráldozatot, amúgy is sokat veszítettünk. Fel kell oszlatni az ellenállási gócokat, meg kell szabadulni a fegyverektől, hiszen Ká dárék csak arra várnak, hogy lecsaphassanak ránk. Hosszú, keserves vita után felszámoljuk a spontán szervezeteket, az exponált személyeket külföldre küldjük, mi meg visszatérünk oda, ahonnan október 23án elindultunk: az egyetemre, a gyárba, a háztartásba. Rám bízták a szálak elvágását. Sajnos a bécsi angol nagykövetségen és az emigráns szervezetekben a folyamatosan működő kommunista titkosszolgálatnak aktív ügynökei voltak, akik sok mindent jelentettek, de ez egy későbbi történet. Január 10én az ENSZ Közg yűlés határozatára különbizottság alakul a magyarországi események kivizsgálására, amely megkezdi tényfeltáró munkáját. Kádárék tiltakoznak a bizottság felállítása ellen, nem engedik be az ENSZbizottságot. Január 11én, tiltakozásul a gyáróriás elfoglalás a és kádárista vezetők beerőszakolása miatt, a Csepeli Központi Munkástanács lemond, a tüntető munkások betörnek a központi irodákba, hogy a kormánybiztost eltávolítsák. Preszmajer Ágoston a spontán munkásgyűlésen követeli a Nagy Imrekormány visszaállítás át, és társait a forradalom folytatására buzdítja. A karhatalom kiszorul, majd nagy erősítést kapva ellentámadásba megy, tüzelnek a fegyvertelen munkásokra - többen meghalnak és megsebesülnek, sok munkást letartóztatnak, közük Nagy Eleket, a központi munká stanács szókimondó elnökét. Hasonló megmozdulások voltak több gyárban, az Északi Járműjavítóban is. Másnap kihirdetik a törvényerejű rendeletet a "gyorsított büntetőeljárás" bevezetéséről, amely utat nyit a gátlástalan statáriális kivégzésekhez. Közüzemnek minősítenek minden száz főnél többet foglalkoztató üzemet, hogy a sztrájkolókat, a munkástanácsvezetőket statáriummal fenyegethessék és elítélhessék. Január 14én letartóztatják a forradalomért rendkívül sokat tevő Szirmai Ottót. CsouEnLaj kínai minisz terelnök látogat Budapestre, támogatja a megtorlást. Január 16án betiltják az Írószövetség működését. 17én elfogják Preszmajer Ágostont, majd november 7én kivégzik a bátor munkásvezetőt. 19én kivégzik Dudás Józsefet és Szabó bácsit, letartóztatnak egy sor írót, újságírót. 21én beiktatják az újraválasztott Eisenhower amerikai elnököt. Január 22én váratlanul kiengedik Bárány Jánost. Titokban találkozom vele, elmondja: csalinak engedték ki, senki se keresse meg; javasolja, hogy kiket menekítsünk külföldr e, mert tudnak róluk.
