Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
1999. december 20 (111. szám) - Az egyes elkobzott dolgok közérdekű felhasználásáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
64 Április 20án végleg letartóztatják, senkit sem tudtak a révén elfogni. '59ben negyedmagával kivégzik. Ekkor már nem lehet a nyugati határon átmenni, de Jugoszlávia felé még viszonylag nyitott a határ. Két társammal lemegyünk Szegedr e, egyiküket, Lévai Máriát már keresi a rendőrség. Sikerül átjuttatni. Ugyancsak "katonásan" átmegy Kárászy főhadnagy. Iskolás gyermekek fekete karszalaggal járnak, igen sok már a Kossuthszakállas fiatalember. Bibó István sem adja fel. Visszatérek az egye temre, vizsgáimat abszolválni. Még mindig élünk. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Nagyon szépen köszönjük, képviselő úr. Megadom a szót Hende Csaba államtitkár úrnak. Tessék! DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgy űlés! Igen tisztelt Mécs Imre Képviselő Úr! Engedje meg, hogy a kormány nevében - úgy is, mint annak a generációnak a tagja, amelyik még nem is élt akkor, amikor mindaz, amiről ön beszélt, valóság volt, véres valóság - megköszönjem, hogy ma este ezekről a súlyos időkről ilyen méltóképpen megemlékezett. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönjük, államtitkár úr. Azt hiszem, a jelenlévők, mindnyájunk nevében mondta ezeket a mondatokat Mécs Imre képviselő úrnak. Megadom a szót Bauer Tamás képvis elő úrnak napirend utáni felszólalásra: "Háttal Európának XV." - uramisten, de sok már, képviselő úr, tizenötödik alkalommal! Tessék! BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Hogy meddig leszünk háttal Európának, az csak a kormánytöbbségen mú lik. Ma este egy egy héttel ezelőtti dologhoz szeretnék visszatérni. Egy héttel, pontosabban nyolc nappal ezelőtt egy televízióműsorban váratlanul megjelent egy makett. Schwajda György kormánybiztos úr bemutatta a "7 óra" című műsorban az új Nemzeti Színhá z elkészült makettjét. Másnap a makett megjelent az újságokban is, és elkezdődött róla a vita. Neves építészek eléggé kritikusan nyilatkoztak róla: korszerűtlennek, múlt felé fordulónak, eklektikusnak nevezték, azt mondták róla, hogy nem való abba a modern , új városközpontba, amelyet a délpesti Dunaparton fel akarnak építeni. Hogy én mit gondolok erről a makettről, annak nincs jelentősége, hiszen egy építőművészeti kérdésben politikusnak ne legyen szava - közvetlenül se, meg közvetve se. Mert ami itt most történt, az tulajdonképpen az, hogy az Erzsébet téren elkezdődött egy építkezés, elkezdtek egy olyan Nemzeti Színházat építeni, amely egy nagyon széles körű, nyilvános tervpályázatot nyert meg, és a magyar építésztársadalom nagyon széles körben kiemelkedő tervnek minősítette azt a tervet, amit ott elkezdtek megvalósítani. Aztán ezt az építkezést leállították, és kijelöltek egy kormánybiztost - aki történetesen egy vezető fideszes politikushoz közel álló színházi vezető , ez a kormánybiztos maga kiválaszto tt egy tervezőt, egy építészt, aki egy hozzá közel álló, az ő házát is tervező építész, megbízta ezt az építészt a tervkészítéssel, és az ebből a tervből készült makett került most nyilvánosságra. Én azt gondolom, hogy ez a folyamat az, amivel baj van. Itt a politika választotta ki az építészt, bízta rá - mindenféle versenyeztetés és pályáztatás nélkül - a tervezést, és ezen az úton jut az egész dolog zsákutcába, miközben az a szempont, amivel az egészet indokolták, nevezetesen a túl magas
