Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
1999. december 20 (111. szám) - A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény, valamint az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - A Magyar Tudományos Akadémia a magyar tudomány 1997-1998. évi helyzetéről szóló beszámoló elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
54 döntéseiért maga kell hogy a felelőss éget viselje, és nem helyes országgyűlési pecsétet ráütni az Akadémia döntéseire. Ennyit azokról a módosító javaslatainkról, amelyek - mint az elején említettem - egy kicsit megkopasztanák ezt a határozati javaslatot, szűkítenék, enyhítenék a benne lévő ál lásfoglalásokat. Végül rátérnék az ajánlás 4. pontjában szereplő, 6. számon benyújtott módosító javaslatunkra, amely viszont a határozati javaslat kiegészítését kezdeményezi. A magunk részéről, azt kell mondanom, bizonyos értelemben ezt még fontosabbnak és időszerűbbnek is tartjuk, mint az eddig ismertetett módosító javaslatokat. Ha az ember végighallgatta múlt szerdán ezt a vitát, akkor az a benyomása keletkezett, hogy ennek a vitának az alaphangja az volt az előterjesztő részéről is, mármint az Akadémia e lnöke részéről is, az országgyűlési előterjesztő, tehát az oktatási bizottság részéről is és a felszólaló képviselők részéről is, hogy a tudomány számára kevés a pénz, hogy több pénzt a tudománynak, hogy a tudomány a maga feladatát a magyar társadalomban, a magyar életben akkor tudja jobban ellátni, ha több pénzhez jutni. A magunk részéről ezzel természetesen egyetértünk, és azt mondanám, érthető lett volna, ha ez lett volna a vitának az egyik fő kérdése. Azt kell azonban mondani, ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy mire van szüksége a tudománynak, akkor azt a választ kell adnunk, hogy a tudománynak a maga sikeréhez két dologra van szüksége; nem úgy háromra, mint a háborúnak: pénzre, pénzre és pénzre - a pénzt elég csak egyszer említeni. A tudománynak mé g valamire szüksége van: szabadságra, a tudomány szabadságára. Az előző beszámolóban, három évvel ezelőtt ez a kérdés nem nagyon szerepelt akkor sem a vitában, és most egyáltalán nem került szóba - akkor egy kicsit szóba került, most egyáltalán nem került szóba. Azt kell mondanom, hogy ha hat vagy kilenc évvel ezelőtt lett volna egy ilyen vita a Magyar Országgyűlésben, akkor biztosan szóba került volna. Most nem került szóba, és azt gondolom, hogy ez 1999ben nem indokolt - sajnos. Van a vilá gnak sok országa, ahol a tudomány helyzetéről szóló vita tényleg csak a pénzről és az intézményekről szól, és van a világnak sok olyan országa, ahol ez rendben van. Egy olyan országban, mint Magyarország, ahol még csak tíz évvel vagyunk a rendszerváltás ut án, ott az, hogy csak a pénzről beszélünk a tudomány helyzetéről folyó vitában, valószínűleg nem magától értetődő, és a mi mai helyzetünkben ez biztosan nem indokolt. Nem indokolt azért, mert az elmúlt időszakban történt, nem sok, egykét olyan fejlemény a magyar közéletben, amely aggodalmakat vált ki a tudományos élet közelében gondolkodó emberben, hogy tényleg százszázalékosan garantálte Magyarországon a tudomány szabadsága, százszázalékosan garantálte Magyarországon az, hogy az állam, a politika nem sz ól bele a tudomány dolgába. Mert azt gondolom, a tudomány szabadságához nemcsak az tartozik hozzá, hogy tudományos nézetekért senkit se üldözzenek - volt olyan idő, amikor a tudomány szabadsága szempontjából ez volt a kérdés , hanem az is hozzátartozik, h ogy a tudomány finanszírozásában se játsszon szerepet az, hogy valaki ezt vagy azt a tudományos álláspontot képviseli, és hogy a politika ne kötelezze el magát ilyen vagy olyan tudományos álláspont mellett. Azt kell mondanom, hogy a rendszerváltás kezdetét ől az utóbbi évekig, mind az MDF vezette első kormány, mind a Szocialista Párt és a szabad demokraták által alkotott második kormány idején ez a követelmény megvalósult. (19.00) Abban a nyolc évben a tudomány szabadságáért Magyarországon szerintem senkinek nem kellett aggódnia. Nemcsak hogy nem üldöztek senkit, hanem a tudomány finanszírozása is - hangsúlyozom: mind az MDFkormány, mind az MSZPSZDSZkormány idején - valóban politikailag semleges volt. Sajnos az elmúlt másfél év folyamán történt két olyan e semény, ami miatt aggódnunk kell. Az egyik egy finanszírozási döntés, amikor történettudományi kutatóhelyektől vettek el a korábbi években megszokott költségvetési támogatást - a tavalyi és az idei költségvetési vitában erről bőven
