Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. február 4 (115. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter:
407 Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, sürgős tárgyalásba veszie a T/2157. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés 236 ig en szavazattal, 5 nem ellenében, 43 tartózkodás mellett a törvényjavaslat sürgős tárgyalásbavételét elfogadta. Az ülés napirendjének elfogadása ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik mai rendkívüli ülésünk napirendjének megállapítása . A házbizottság ülésén nem született megállapodás a napirendet illetően, ennek megfelelően a napirendi javaslatot elnöki jogkörömben terjesztettem elő, amelyet kézhez kaptak. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy egye térte az elnöki jogkörben előterjesztett napirendi ajánlással. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirendi javaslatot elfogadta. (Kovács László jelentkezik.) Nem világos Kovács László fr akcióvezető úr jelzése. A gépét kéri bekapcsolni vagy szólni kíván? (Jelzésre:) A gépét kéri bekapcsolni. Kérem, hogy Kovács László frakcióvezető úr gépét kapcsolják be, mert nem működött az imént. Az önálló orvosi tevéken ységről szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak határozathozatala . Az előterjes ztést új változatban T/2095. számon, a bizottságok együttes ajánlásait pedig T/2095/3035. számokon kapták kézhez. Megadom a szót Gógl Árpád egészségügyi miniszter úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra. DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter : Igen tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Végtelen örömmel tölt el a lehetőség, hogy immár a második alkalommal van módom elmondani a lezáró gondolatokat egy olyan törvényjavaslatról, amely nemcsak képviselőtá rsaimnak, hanem a közvélemény jó részének is felkeltette a figyelmét. Kis túlzással - vagy lehet, hogy túlzás nélkül - azt is mondhatnám, hogy közügy lett. Szívesen kölcsönzöm képviselőtársam találó megfogalmazását, aki azt mondta, hogy ez a rövid törvényj avaslat, mint valami injekciós tű, behatolt a betegségéből lassan lábadozó társadalmunk mélyebb rétegeibe, és kéretlenül is felszínre hozta azokat az előítéleteket, amelyeket több éven keresztül sulykoltak a közvélemény tudatába. Ha - mint ahogy ellenzéki képviselők következetesen állították - semmitmondó jelenségről, üres halmazról lenne szó, akkor a tisztelt Ház önmagából űzött volna gúnyt azzal, hogy mérhetetlen energiát fecsérelt vitatkozásra. Én ezt nem hiszem. Azt sem hiszem, hogy eredménytelen lett v olna a vita. Világosan kiderül, hogy mit akar a kormány, mit akar a tárca, és az is kiderült, hogy többségükben mit akarnak az ellenzéki pártok. Kiderült az is, hogy akikről szól a törvény, azok mellettünk vannak. Még akkor is mellettünk vannak - mondhatni , pártállásra való tekintet nélkül , ha tudják, hogy a kormány mai többségének birtokában csak részlépést képes tenni. Az európai gyakorlat teljes értékű átvételéhez - nem mondok újat, hogy az európai uniós csatlakozási
