Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. február 1 (114. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): - ELNÖK (Gyimóthy Géza):
391 háziorvosoknak. De a nagyobb gond az, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, hogy nem tudják azt, hogy hogyan fog működni ez a rendszer, és ezért kellett volna sokkal jobban odafigyelni önöknek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) erre a törvényjavaslatra. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Azt hittem, vége lesz már, de még Csáky András képviselő úr kért szót az MDFből. Tessék! DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Jóllehet abban elnök úrnak teljesen igaza van, hogy nem házszabályszerű a vita, mert már nem módosító javaslatokról (Bauer Tamás: Én végig arról beszéltem.) , hanem elvekről beszélünk. De azért hadd reagáljak! Keller képviselő úr, biztos vagyok benne, hogy nem orvos, nem egészségügyi dolgozó volt az, aki a költségvetési bizottság vitája során ezt mondta, ö n tehát nem mondott nekem ellent ezzel, és nem vitatom el Bauer képviselő úrnak azt a véleményét, hogy igenis közgazdászok is az egészségügyben járatosak, mint ahogy, gondolom, abban is egyetértünk, hogy az elmúlt tíz év azért az egészségügyben dolgozókat is rászorította, rászorítja a közgazdasági szemléletű gondolkodásra. Erről szól az egész reform, az egész eddigi alapellátás erről szól. Úgyhogy ebben közöttünk nincs vita. Azt viszont, amit Béki képviselő asszony és tegnap Eörsi képviselő úr itt a pulpitu sról elmondott, hogy itt az egész rendszer - a ki fizeti a révészt? - azon alapul, hogy az orvostársadalomban a bent lévők vagy a majdan bekerülők kizárólag, illetve (Bauer Tamás: "Kizárólag" nem volt!) - bocsánat, a válasz az volt, hogy csak a paraszolven ciáért jelentkeznek, hogy ez hajtja az egészet. (Bauer Tamás: Nem. "Csak" nem volt!) Egyszer s mindenkorra vissza kell utasítanom azt (Bauer Tamás: Ilyet nem mondtunk!) , hogy itt ennek döntő motivációja lenne. Higgyék el, hogy nem az egészségügy, és nem ak arok a történelembe visszamenni, önök nagyon jól tudják, s nem az egészségügy szereplői, akik belekényszerültek ebbe a megalázó helyzetbe - és egyszer s mindenkorra biztos vagyok benne, mint orvos, állítom és ismerem annyira a kollégákat, hogy nem ez a mot iváció. S hogy ki fizeti a révészt? Akkor, amikor kiszáll a rendszerből, amikor a praxist eladja, akkor tulajdonképpen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) amit befektetett, azt halmozottan fogja visszakapni. Köszönöm szépen. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Két percre megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak, MSZP. DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP) : Tisztelt Képviselőtársaim! Az egészségügyi szolgáltatásoknak valóban sajátos piaci körülmények között kell érvényesülni. Én azonban azt javaslom mi ndannyiunknak ennek a kis törvényjavaslatnak a vitája kapcsán, hogy szálljunk le a földre, és csak azt az egy kérdést tegyük fel magunknak, hogy akkor az a vagyoni értékű jog, amit el lehet idegeníteni és el lehet adni, ha az pénzben kifejezhető, ha eladha tó, átruházható, akkor az mégiscsak valahogy a piacon fogja megtalálni a maga értékét, ezen a sajátos piacon. És mivel nem döntöttük el, hogy mit hogyan és ki értékesít, ezért olyasmit szabadítottunk rá erre a sajátos piacra, aminek a következményeit ma mé g nem is látjuk. Mi dönti el a praxis értékét? Mennyit kapnak érte a kollégák? - kérdezik a kollégák. Annyit, amennyit a piac ad érte. Azért, mert nem szabályoztunk semmit ebben, és ezért a leglelkiismeretesebb, a legfelkészültebb orvos tudása sem fog ezen a piacon - ha a sorsa az ország boldogtalanabbik végére sodorta őt - semmit kapni sokkal nagyobb tudásért, mint egy gazdagabb vidéken. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Két percre megadom a szót Kökény Mihály kép viselő úrnak. (21.00)
