Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. február 1 (114. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat részletes vitája - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. MÁNYA KRISTÓF (Fidesz):
350 Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy körülbelül nyolc kétperces hozzászólási igény van még mindig. Kérem képviselőtársaimat, hogy az elnök kedvéért a részletes vitában azt az ajánlási szakaszt jelöljék meg, amihez hozzá kívánnak szólni! Ebben a reményben adom meg a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoport jából, ugyancsak két percben. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ) : Elnök Asszony! Részben még mindig a preambulumnál tartva, illetve az ajánlás 2728. pontja körül kialakult vitára szeretnék utalni. Egyáltalán nem minősíteni akarom a szemközt ülők véleményfogalmazását, hiszem, hogy megértjük egymást. Ha egyszer van 6373 körzet, amelyik területi ellátási kötelezettséggel működik, és marad is, és ezek olyan praxisok lesznek, ahol folytatható majd a tevékenység, átörökíthető a tevékenység, de ehhez képest jelenleg van 491 olyan körzet, ahol nincs területi ellátási kötelezettség... (Jelzésre:) Olyan orvos, bocsánat, olyan praxis - hiszen kártyák tartoznak hozzá, minimum 200 kártya tartozik egy ilyenhez , ahol nincs területi ellátási kötelezettség. Ha ezeknek a praxisoknak a számára a folytathatóságot, az átruházhatóságot nem adja meg lehetőségként a törvény, akkor nem tudunk mást gondolni, csak azt, hogy ezek szépen elfogynak, nem lesz folytatása. Azt gondolom, ha végiggondolja az ember, akkor ebből bizony az következik, hog y a szabad orvosválasztási lehetőség leszűkül, arra a körre szűkül, ahol egyúttal a területi ellátási kötelezettség is megjelenik. (Jelzésre:) A kormánypárti képviselők ingatják a fejüket: nem tudom, miért nem érzik, hogy akkor néhány év eltelte után 6790 létező, lehetséges praxis helyett már csak 6300 fog működni. Köszönöm. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Két percre megadom a szót Mánya Kristóf képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. DR. MÁNY A KRISTÓF (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Először a preambulumhoz, illetve a 2728. ajánlási pontban foglalt módosítókhoz szólnék hozzá. Nagyon csodálkozom azon, hogy Kökény Mihály képviselőtársam, illetve Vojnik Mária, akik nem is olyan r égen gyakorlóorvosok voltak, olyan (Dr. Vojnik Mária: Most is gyakorlóorvos vagyok!) kiszorítónak érzik a preambulum orvosokra vonatkozó meghatározását. Az eddigi vitából azért látható, hogy szabad orvosválasztásról beszélünk általában és nem szabad nővérv álasztásról, és még kevésbé beszélünk szabad csoportpraxisválasztásról. A köztudatba ez valahogy így ment át; nem véletlen, hogy a praxisnak meghatározó része az orvos. Nem tudom, volt gyakorló orvosokként ezt az privilégiumot miért érzik privilégiumnak - ez az egyik. A másik, amit Keller László képviselőtársam az imént mondott, hogy kiszorításról szólna a 2728. módosító javaslatban megfogalmazott szöveg. Nem! Praxis és praxis között bizony nagy különbség van! Béki Gabriella képviselőtársam, tessék elképz elni egy olyan praxist, amelyiknek a két szélső pontja között - területi ellátási kötelezettség nélkül működő praxisról beszélek vidéken, most inkább a vidékről beszélnék, de a fővárosról is beszélhetnék , mondjuk, 60 kilométer van. Nem tudom, a nagy bete gcentrikusság és a szabad orvosválasztás jegyében jóe az, ha az ilyen praxisok megmaradnak. Bizonyos, hogy hosszú távon nem jó, ha ezek a praxisok megmaradnak; és nem azért, mert bárkit is ki akarunk szorítani. Egyrészt hosszú távon ez jogszerű lehet, min denféleképpen a betegek érdekét szolgálja. Ne tessék elfelejteni: a betegek érdekét, akik annak idején, '9293ban nem biztos, hogy feltétlenül a szabad orvosválasztás jegyében kapták meg az orvosukat, egyszerűen sok esetben - annak idején,
