Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. január 31 (113. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):
273 akartak. Soha igazán tisztességgel és mélyen ki nem beszél hettük dolgainkat. '45 és '47 között elindult valami demokráciacsíra, sok döccenővel, de hamar elfojtották. Később a diktatúra elnyomott mindent, s csak 1989ben jutottunk el oda, hogy szembenézzünk egész XX. századi múltunkkal. Már nem él apáink és nagyap áink nemzedéke, nem tudjuk megkérdezni őket, hogyan csúszhattak lépésről lépésre Auschwitzig, ami a század totális csődjének szörnyű szimbóluma lett; miként hozhatták meg a zsidótörvényeket, a fajgyalázási törvényt, az egyre szorító kirekesztések rendszeré t, amelynek végén az életből való végleges kiszorítás, az Endlösung állt. A német társadalomnak sokkal nehezebb volt a helyzete, hiszen Európa egyik legnagyobb kultúrnemzetének kellett szembenéznie nehéz múltjával, mégis a demokrácia légkörében, az értelmi ség legjobbjainak segítségével jó huszonöt év alatt eljutottak az önvizsgálathoz és a katarzishoz. Ez nem adatott meg nekünk. Most kell pótolnunk. Fel kell dolgoznunk az első világháborúba való bemenetelést, Trianont, a kényszerpályát, a harmincas éveket, a magyar társadalom eltorzulását, a zsidótörvényeket, a második világháborút, a Donkanyart, a holokausztokat, azt, hogy miként hagyták magukat felszalámizni, a fordulat évét, az ötvenes éveket. Néhány hetünk adatott '56ban, hogy megkezdjük a leltározást és mindennek a helyretételét. Levertek minket, és újabb koloncok rakódtak reánk. A magyar történelemben példátlan méretű és súlyú megtorlás, majd a sunyi, íratlan és artikulálatlan, piti kispolgári keretek közötti kiegyezés, a nemzeti amnézia. Halmozott cs ődtömeg, ami gyermekeink és unokáink vállát nyomja. Ha elhárítjuk magunktól a felelősséget, ha mindig másokban keressük a hibát, az elkerülhetetlennek vélt külső tényezőkben és kényszerekben, akkor a gyenge emberek módjára nem jutunk előbbre. Ahhoz, hogy m egtisztuljunk, hogy értékesebbé váljunk, az kell, hogy feltárjuk a valóságot, a tényeket, tanuljunk a hibákból, nehogy megismétlődjenek. Amíg ezt nem tesszük meg, aggodalmak és szorongások között élünk. Nem lehetünk biztosak a dolgainkban, hiszen nem ismer jük igazán saját társadalmunkat. Riadtan figyeljük a baljós jeleket, lehet, hogy túlértékeljük vagy éppen alábecsüljük azokat. Részben a tudatlanságnak, felvilágosulatlanságnak tulajdonítható a kirekesztő, fasisztoid nézetek és megnyilvánulások felbukkanás a és főleg eltűrése. Ezért is kell üdvözölni minden olyan lépést, amely az ifjúság felvilágosítását a hivatalos oktatási keretek között elősegíti. De ez csak a kezdet, nem elégedhetünk meg. Különösen nagy nekünk, keresztényeknek, Krisztus követőinek a fele lőssége. Kegyetlen paradoxon, hogy a zsidókeresztény kultúra talaján jött létre ez a szörnyű szembeállítás és kirekesztés. Hiszen közös a Mindenhatónk, a zsidó szent iratok a mi Ószövetségünket is képezik. Nekünk kell elsők között szembenéznünk a múlttal. Nemcsak a bűnökkel, de a mulasztásokkal is ugyanolyan mértékben. Fontos, hogy valamennyi közéleti ember, politikus tanuljon a feltárt múltból. Nagy a felelősségünk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Azt kérem, kiki világnézete, hajlamai szerint gondolkozzon el az évforduló alkalmával, aki tud, imádkozzon őértük, az áldozatokért, testvéreinkért, az auschwitzi lelkesedett iszapért, ne csak azokért, akik az Auschwitzba vezető utakat előkészítették és kikövezték. Köszönöm a türelmük et. (Bauer Tamás és Béki Gabriella tapsol.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megkérdezem, a kormány nevében kíváne valaki reagálni az elhangzottakra. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Szintén napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bauer Tamás k épviselő úr, az SZDSZ képviselője: "Háttal Európának XV." címmel. Megadom a szót. BAUER TAMÁS (SZDSZ) : Köszönöm a szót, elnök úr. Háttal Európának - mondja a cím, mert ami történt, az valóban nem fordulhat elő egy európai demokráciában. A házelnököt senki sem szólította fel lemondásra,
