Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak

2000. január 31 (113. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - MÉCS IMRE (SZDSZ):

272 írja a legnagyobb magyar. Ezt azonban csak az összefogás biztosíthatja. "Üljük már valahára az ész,

az igazi érdem, s halhatatlan erény diadalának ünnepét, soha ne felejtsük, hogy szakadozva gyengék

vagyunk, egyszívűek, egyakaratúak pedig óriási erő." Ezen gondolatok ma is időszerűek, mert a

Magyar Országgyűlés szakadozása néha túlzott mértékű. Széchenyi István írja: "...feleljünk meg a hivatásnak.

Fiatal és régi, nemes és nem nemes,

katolikus és nem katolikus fogj kezet most, és hiú szenvedelmidnek, kislelkű viszálkodásidnak ne

áldozd fel honod nemcsak javát, de valóban még létét is." Kislelkű viszálykodásra utal az, ha egy

politikus pártja nevében

kijelenti, hogy csak nekik fontos a nemzet. Akkor miért nem foglalkoznak a

szegényekkel? A legnagyobb magyar az elesettek, a szegények megsegítését igen fontosnak tartotta. A Stádium című művében hangsúlyozta, hogy az embert, akármilyen "alacsony helyzetbe

n is lép

az élet színterére, olyan magasra emeljük, mint azt erényei engedik". Széchenyi István minden írása összhangban van a szegények felkarolásával. Nekünk is igen

fontos üzenet a Stádium című könyvében az, hogy a polgárosodás elképzelhetetlen az orszá

g elesettjeinek megsegítése nélkül. "Hunnia minden lakosinak polgári létet adni." - írja Széchenyi.

Ennek érdekében "a fő kérdés a birtoktalan nemesség és a szántóvető sorsa". Ez a mának is igen

fontos üzenet, de azt is érdemes megszívlelni, hogy "honunk t

ág mezején nagyobb mód, könnyűség s

több remény nyújtassék, mint eddig". Azonban a legnagyobb magyar azt is fontosnak tartotta, hogy a

jobb mód az értelemmel és fáradozással összhangban legyen. Vajon ma hazánkban érvényesüle ez az összhang? Széchenyi Istv

án a polgári lét megvalósítása, az elesettek felkarolása érdekében a törvénykezés

fontos kérdéseivel is foglalkozott, rámutatott, hogy milyen törvényeket kell az ország Házának

elfogadni a polgári lét érdekében. Hazánkban ma is igen fontos, hogy a törvénye

kkel is mérsékeljük

a társadalom elviselhetetlenül jelentős jövedelmi kettészakadását, ezt azonban kislelkű

viszálykodásokkal nem tudjuk megvalósítani. Köszönöm szépen.

(Mécs Imre tapsol.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc)

: Megkérdezem, a kormány részéről kíváne valaki reagálni az elhangzottakra.

(Nem érkezik

jelzés.) Jelentkezőt nem látok. Napirend utáni felszólalásra következik Mécs Imre képviselő úr, az SZDSZ képviselője,

"Ötvenöt éve szabadult fel az auschwitzbirkenaui tábor" címmel. Megadom a szót. MÉ

CS IMRE (SZDSZ)

: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Öt évvel ezelőtt elkísérhettem Göncz

Árpádot Auschwitzba. Mély megrendüléssel jártunk a szörnyű helyen, ahol több mint egymillió,

tervszerűen és gyalázatosan elpusztított embertársunk ha

mvai nyugszanak a kubikgödrökhöz

hasonló, precízen kialakított iszaptavakban, amelyek egyúttal a legnagyobb magyar temetőt is

alkotják. Közel félmillió magyar nyugszik ott, keserves golgotáik végigszenvedése után,

mindmegannyi Krisztusként méltatlan halált szenvedve. A magyar polgárság, különösen a vidékinek

jelentős része pusztult oda, magyar állampolgárok, akik a magyar állam közegeinek

közreműködésével jutottak oda. Barátaink, bajtársaink nyomát is kerestük: a 16 éves Angyal Istvánét, akit később '56ért pusztított el egy másik embertelen rendszer, akinek végig kellett néznie nővére felakasztását az

Appel Platzon, átélnie édesanyja és rokonai megölését; az '56 után szintén halálra ítélt Gál József

íróét, aki katolikusként nőtt fel - s folytathatnám a sort

. (21.20) Minket pusztítottak ott. Ott is. Az örök embert, az emberfiát. Iszonyatos batyukat hurcolunk,

hiszen a múltunkkal nem tudtunk szembenézni. Nem tudtunk, nem hagytak, és bizony sokan nem is