Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. január 31 (113. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP):
254 Azért nem tudjuk elfogadni tehát ezt a tervezetet, mert kiérleletlennek tartjuk. Azért sem tudjuk támogatni, mert úgy gondoljuk és úgy látjuk, azt tapasztaljuk és a számok is azt mutatják, hogy diszkriminatív a többi orvossal szemben. A kormány javaslata a közel 38 ezer dolgozó orvos közül körülbelül 6700 felnőtt háziorvost, 1400 gyermekorvost és 2790 fogorvost érint, tehát az orvosoknak körülbelül egyharmadát - va gyis az orvostársadalom kétharmadát kizárja ebből a rendszerből. Mit kapnak azok az orvosok, akik látástól vakulásig dolgoznak közalkalmazotti státuszban, a kórházakban, a szakrendeléseken 4060 ezer forintos nettó fizetésért? Azért sem elfogadható számunk ra ez a törvény, mert az egészségügyi reform helyett pótcselekvésként csak egy orvoscsoportot emel ki a rendszerből. Az egész rendszer ettől még változatlanul alulfinanszírozott és elmaradott struktúrájú. Kevesebb pénz jut ma az egészségügyre, mint tíz évv el ezelőtt. Ma az egészségügy fele annyit kap a GDPből, mint '89ben. Amit akkor 2 forintból kellett megoldani, arra ma 1 forint jut reálértéken számolva. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem tudom, tudjáke, milyen a háziorvosi társadalom korstruktúrája. Megle hetősen elgondolkodtató: 10 százalékuk 70 évnél idősebb, további 22 százalékuk 65 év feletti, az összes praktizáló háziorvos több mint fele elmúlt már 50 éves. Nagy kérdés, hogy ha ők néhány éven belül kikerülnek a rendszerből, honnan jön több mint 3000 há ziorvos, akik megfelelnek majd az egyre nagyobb követelményeknek. Honnan biztosítja majd a miniszter úr a folyamatos és magas szintű betegellátást? A kórházakból? A rendelőintézetekből? A rezidensképzésből? Az újra felmelegíttetni látszó "sok a kórház" kon cepcióból következően az egzisztenciális fenyegetettségből hogyan menekülhetnének az orvosok a háziorvoslás irányába, ha még nem gyűjtögették össze - és miből gyűjtögették volna - a praxisvásárláshoz szükséges milliókat? Hitelből? A hitelrendszer feltétele i hiányoznak, nincsenek kidolgozva. Debrecenben például a rezidensképzésben részt vevő 21 fiatal közül 8 e törvénytervezet vitájának megindulásakor kilépett a rendszerből, nem látja tehát esélyét annak, hogy ő bekapcsolódjon ebbe. Tisztelt Képviselőtársaim ! A jereváni rádió híre az osztogatásról jutott eszembe, amikor hallottam, hogy itt, ezzel a variációval 5060 milliárd forint kerül majd az egészségügybe. Miért jereváni rádió? Mert ott az osztogatás helyett fosztogatás volt végül is a történet csattanója . Tehát tudjuk, hogy az előjel nem mindegy. Nagyon fontos tehát arra a kérdésre válaszolni tudni, hogy bekerüle vagy kikerüle az egészségügyi rendszerből a hónapok óta emlegetett 5060 milliárd forint. Valójában a rendszerből való kikerüléskor kapja meg a háziorvos a praxis anyagi ellentételezését. Vélhetően a nyugdíjba lépő háziorvos az anyagi jólétének biztosítására fordítja. A korstruktúrából következően valójában ez egy nyugdíjkiegészítés lehet. Tehát az egyébként is alulfinanszírozott rendszerbe nem bekerülnek azok a milliárdok, hanem a kilépő orvossal kivonásra kerülnek, és ezeket a milliárdokat a fiatalabb belépőkkel, például a rezidensekkel akarják megfizettetni. Nézzük, mi adja a praxisjog értékét! Az, hogy mennyit termel, és milyen hasznot hoz a gyakorlójának. Az orvos bevétele, tudjuk, az OEPtől és a betegtől érkezik. Az idősebb, a betegebb populáció, népesség többet ér, hiszen ő megjelenik a rendelésen, fizet hálapénzt, és jobb az egészségügyi szorzója is. Tehát fogalmazhatunk úgy is, hogy iga zán a megbetegedési mutatókat teszik értékesíthetővé. Eörsi Mátyás képviselőtársam egy plusz szempontot is említett, mégpedig azt, hogy a paraszolvencia reménye válik értékesíthetővé. Azért sem elfogadható tehát ez a javaslat számunkra, mert ezt bocsátja á ruba, és azért sem elfogadható, mert tudjuk, míg a háziorvos a terület testilelki pásztora, viszont van egy orvoscsoport - akikről szól ez a törvénytervezet, és akiket Tállai képviselőtársam említett, azt hiszem, egyedül ma ebben a Házban : a fogorvosok esetében, akikről szintén szól ez a dráma, egészen más a helyzet. Az ő esetükben ugyanis virtuális a praxis, nincs kártya. A területhez tartozó beteg lehet, hogy magánorvoshoz jár, ott kezelteti a fogait. Ezt a miniszter úr annyira tudja, hogy a '99. decem ber 30án 10 ezer példányban kelt levelében a fogorvosokat egyszer sem szólítja meg. Így a felnőttfogorvos esetében előfordul, hogy még a népesség fogazatának állapotát sem ismeri. A területi
