Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. január 31 (113. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz):
255 ellátási kötelezettségű fogorvos tehát nem ismeri betegeit. Átad áskorátvételkor nagy kérdés, mit ad el, hiszen még a szájakban lévő jéghelyet sem ismeri. Elfogadhatatlan számunkra azért is, mert a praxis valódi haszna pénzügyi könyvekből nem mutatható ki, a haszon ebben az esetben tehát csak becsülhető. Tisztelt Képvi selőtársaim! Számunkra mégis a négyszereplős dráma kulcsfigurája a beteg. Az az ember, akinek az egészségügyi törvény a szabad orvosválasztási jogát deklarálta. A beteg választja orvosát, azért, mert bízik benne, hisz benne. A működtetési jog vásárlása ese tén azonban ez a jog csorbulhat. A betegorvos viszony tehát hiába bizalmi viszony; beteget nem lehet vásáron venni - de úgy tűnik, eladni elvileg mégis lehetne. Erre a már korábban felvetett gondomra azt a megnyugtatónak szánt választ kaptam, hogy a beteg elmehet máshova, eddig is megtehette. Ha viszont megindul a tömeges vándorlás, leértékelődik a praxis? Mi van a beteggel, ha a másik orvos messze van? Nem mindenki lakik ugyanis városban az országban! (20.00) Emiatt sem tudjuk igazán támogatni ezt a terve zetet, ezt a javaslatot. Azt hiszem, a végső konklúziónk csak egy lehet: konszenzus kell minden, az egészségügyet érintő kérdésben, mert nem Csáki szalmája ez - most elnézést kérek Csáky képviselőtársamtól , tehát nem Csáki szalmája ez, ez nem babaruha, a mit egyik ciklusban ide lehet rakni, a másik ciklusban oda lehet rakni, hanem egy olyan komoly, az ország lakosait, ha jobban tetszik a képviselőtársaimnak, polgárait, és minden polgárát érintő ügy, amelyben csak konszenzussal meghozott döntéseket lehet el fogadnunk. És a végső konklúziónk az lehet, hogy az egészségügy reformján belül kell ezt a törvényjavaslatot is megvalósítani, és nem ahelyett. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet azt mondani: rosszul látjuk. De kérdéseinket megválaszol atlanul hagyni nem lehet. Várjuk a válaszaikat, bár lehet, hogy a kutya kötelesség teljesítése közben ezt nem kérhetem. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Ké tperces hozzászólásra megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselő Asszony! Én becsülettel, tisztességgel elkezdtem az elején je gyzetelni, hogy mi mindenre próbálnék meg reagálni, aztán félidőtájban letettem a tollat, mert ennyi időnk nincs. Csak néhány dolgot hadd emeljek ki belőle; hármat egymás mögé raktam magamnak, a fontosabbakat. Azt tetszett mondani, csalódottak lesznek a há ziorvosok, mert nem azt kapják, amit várnak. Így van, én elmondtam: azért nem azt kapják, mert nem tetszenek megszavazni. Erre számítottam - na de arra azért nem, hogy utána ezt még számon is tetszenek rajtunk kérni. Azért ez barokkos! Fogorvosok és a terü leti ellátási kötelezettség. Történetesen, tudja nagyon jól, fogorvos vagyok Kecskeméten, egy körzetet, praxist hagytam ott, amikor képviselő lettem. Ott egy számítógépes rendszer elindult, a városnak 8889 ezer felnőtt, szavazójoggal rendelkező polgára va n, egy év alatt 65 ezer név került be a rendszerbe, ez jóval több orvosbeteg találkozást jelent. Képviselő asszony, járnak az emberek fogorvoshoz, még ha ön ezt nem is hiszi el! Területi ellátási kötelezettséggel járnak. Rengeteg gyermeket látunk el, és a kkor nem beszéltem a környező településekről. Tehát amit ön mond, az tételesen cáfolható - adatokkal, számokkal. És ami nekem az igazi meglepetés volt a legvégén, az az, hogy még konszenzust is kér. Hát hogyan? Így? Így nem lehet! Mást mond egyik nap, mást mond másik nap, valamit nem szavaz meg, másnap rajtam számon kéri, az adatokhoz nincs köze annak, amit elmondott föntről (Derültség az MSZP soraiban.) , és utána még konszenzust kér. Képviselő asszony, ne haragudjon, de hát ez túlzás!
