Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. január 31 (113. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP):
236 uralkodni, ha már több pénzt nem akar adni az egészségügynek - hiszen a preambulumban is k iemeli, hogy a fő erénye ennek a törvényjavaslattervezetnek, hogy nem kerül pluszpénzbe a kormányzat számára. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Hegedűs Mihály képvi selő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi majd Eörsi Mátyás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége frakciójából. Öné a szó, képviselő úr. DR. HEGEDŰS MIHÁLY (FKGP) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnö k Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A mai ismétlődő parlamenti vita során újakat is tudunk mondani. Az ellenzék eddig végül is kifejtette ugyanazt, mint korábban, hogy ez a törvény nem elégít ki mindenféle várakozást. Ez tény. Ez a törvény nem arra készü lt, hogy az egészségügy reformját megoldja. De hadd idézzem a hatpárti tárgyalások során lefektetett szocialista párti javaslatot, amelynek rengeteg pontjával egyetértettünk, leginkább a bevezetőjével, amely azt mondta, hogy a Szocialista Párt egy lépcsőze tes bevezetést javasol, fokozatos lépéseket, időt és egy következő lépést rászánva. Ezzel teljesen egyet tudunk érteni. Azt nehéz elvitatni, hogy ez az egészségügyi ellátás, ellátórendszer reformja felé megtett lépés. No, hát ennyit erről. Hadd beszéljek m ég a hatpárti egyeztetésekről néhány szóban később, egyelőre néhány szót ejtenék az e törvény kapcsán felmerült felfokozott várakozásról. A sajtó talán többet foglalkozott vele, mint amennyire e törvény súlya megkívánná, és valahogy úgy alakult a hónapok s orán, hogy presztízskérdéssé vált. Ez a törvényjavaslat elsősorban a háziorvosok és a betegeik érdeklődését váltotta ki fokozott figyelemmel. A háziorvosok csoportja - amelynek magam is tagja vagyok - fokozott érdeklődéssel és örömmel várja ezt a nem százs zázalékos törvényt. Azt le kell szögeznünk, hogy ez a törvény azt nyújtja és abból a maximumot kihozza, amit egy 51 százalékos törvénytől el lehet várni. Kétharmados törvény elégítené ki egyértelműen az ország közvéleményének, az orvostársadalomnak és term észetesen a betegeknek az igényét is. A Független Kisgazdapárt örömmel fogadta a Szocialista Párt kezdeményezését a hatpárti tárgyalásokra. Ezek lezajlottak. Végül is nagyonnagyon közel kerültünk egymáshoz sok témában, és amikor egy annyira erősen komprom isszumos javaslatot tettünk a Független Kisgazdapárt nevében, hogy elfogadjuk akár a 2001. évi érvénybe lépés dátumát is, csak legyen egy jó kétharmados törvény, akkor a Szocialista Párt részéről elhangzott az, hogy ez csak akkor lehet, ha ebben a törvényb en rendezzük a járóbetegszakellátás privatizációjának a gondját. Nem lehet! Ez nyilvánvaló, mindenki tudja, hogy a járóbetegellátás 80 százalékban a kórházakhoz tartozik, munkajogi szempontból a kórházi alkalmazottak, a műszerek, a rendelők kórházi, önko rmányzati tulajdonban vannak. De úgy keltünk fel a hatpárti tárgyalások asztalától, hogy januárban, februárban ezt folytatni kell. Ezt a törvényt és a hatpárti egyeztetést sem a Független Kisgazdapárt, sem a Fidesz, sem az MSZP nem tudja megkerülni, abban az esetben, ha egy jó kórháztörvényt akarunk csinálni, ez ahhoz is szükséges. Egy jó kórháztörvényt nem lehet megoldani az önkormányzatok, a tulajdonosok túlnyomó részének az egyetértése nélkül. De ha mi ezt a törvényt nem léptetjük életbe, akkor nem tettü k meg azt az első lépést sem, amit a Szocialista Párt javasolt, hogy lépcsőzetesen kezdjük el, tegyük meg az első lépést. A felfokozott várakozást jellemzi, hogy amikor nem sikerült megszavazni ennek a parlamentnek decemberben a zárószavazáson ezt a törvén yt, nagyon sok telefont, szemrehányást kaptam a kollégáimtól, olyanoktól, akikkel évtizedeken keresztül együtt dolgoztunk, hogy miért nem sikerült megtenni az első lépést. (Keleti György: Elmondtad, ugye?) Ezt én mondtam. Nem akarok kitérni ezekre a körülm ényekre - ez már történelem, ha ilyen rövid idő is telt el azóta. De azt nagyon nehéz
