Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. január 31 (113. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP):
235 többszereplős kérdést megoldani, hogy privilegizál egyetlen szereplőt. Az egészségügyben ezt nem lehe t, csak akkor, ha tudatosan meg akarom osztani a szereplőket, ha szembe akarom állítani a kórházi orvosokat az alapellátásban dolgozó kollégákkal, a betegeket a háziorvosokkal, az önkormányzatot, a kamarát a praxist megszerezni kívánó orvoskollégákkal, vag y a rendszerbe bekerülni akarókat a már bent lévőkkel. Azért is nehéz a történet, mert úgy kívánja megoldani a kormány, hogy nem akar a dolog kétharmados részéhez, az önkormányzati törvényt érintő kérdésekhez nyúlni, mivel ez a fránya ellenzék úgysem szava zza meg a javaslatot. A másik fő szempont az, hogy ne legyen alkotmányellenes a törvénytervezet. Ez az okoskodás, azt hiszem, több helyen sántít; a korábbi törvény, a törvény metamorfózisa előtti időszakban hatpárti egyeztetést hívtunk össze, hogy akár, ha elegendő időt ad a kormány, elmegyünk az önkormányzati törvényt érintő részek megváltoztatásáig is, valamint kiterjesztjük a szakorvosokra ezt a jogot. Az akkori egyeztetés során semmilyen módosító javaslatot sem volt hajlandó befogadni a kormány. (18.30) Presztízs- és PRokokból igen fontos volt elfogadni ezt a törvényt december 31éig, miközben és azóta is minket vádolnak azzal, hogy nem akarjuk ezt a törvényt. Valóban, így nem, de úgy sem, mármint a korábbi formában. A háziorvosoknak küldött levelekben - több levél is született több helyről - mindenki arról győzködött, hogy ki a hibás, és a törvény mennyire fontos. Egykét településen a háziorvosok megzsarolták, megfenyegették az egyéni képviselőinket, hogy ha nem támogatjuk ezt a törvényt, akkor a követ kező választásokon megnézhetjük magunkat. Nem hiszem, hogy csak azon múlik a következő választások eredménye, hogy lesze törvény a praxisprivatizációról vagy sem. A propaganda sikeres volt. Sokan elhiszik, hogy ma az egészségügy reformjának döntő lépése e z a törvény és a praxisjog bevezetése. Maga a praxis egy olyan jogi forma, amely nincs is pontosan definiálva a magyar jogrendszerben. A kormányzati sikert és a sikerpropagandát mi is fokoztuk, amikor arról beszéltünk, hogy ez a törvény az orvosok felszaba dításáról szól. Valóban. De mi lesz a szabadulás után? Azt az idézetünket a miniszter úr már kevésbé emlegette, amikor ezt a törvényt pilótajátékhoz hasonlítottuk, ahol a következő belépővel fizettetik meg a költségeket. Ez a mai rezidenseket igen komoly p erspektíva elé állítja, sokuknak el is ment a kedve attól, hogy háziorvosok legyenek. De végső soron ki fizeti meg a praxis megvásárlására felvett kölcsönt, aminek a feltételei sem ismertek még: a vásárló háziorvos kolléga a praxis bevételéből és a fix díj ból, amit a biztosítótól kap - vagy netalán a betegek fizetnek ismét paraszolvencia formájában? A fent említettek miatt is szeretném hangsúlyozni: az egészségügyi ellátás többszereplős játék - és a többi szereplőről elfeledkezett a kormány. Egy reformfolya mat előtt vagy alatt nem ártana megkérdezni a többi szereplőt, a kórházi orvosokat, a nővéreket, a betegeket, az önkormányzatokat s esetleg a többi politikai pártot, mert a koalíción belül sem felhőtlen a boldogság e törvény kapcsán. De tételezzük fel, hog y minden jó lesz e törvénnyel: alkotmányos lesz, meghozható 50 százalékos többséggel, nem sért senkit. Hol vannak belőle a piaci elemeken kívül a szakmai garanciák, mármint hogy jobb lesz ezáltal az ellátás, definitívebb lesz, maradéktalanul megvalósul a h áziorvos kapuőr szerepe? Ez valóban így lesz: igen vigyáznak majd ezentúl, hogy ki kerülhet be a háziorvosi rendszerbe, ami zártabbá teszi a rendszert, holott mi nyitottabbá szeretnénk tenni ezt a rendszert. Ezek és ehhez hasonló kérdések megoldására szolg álna egy többpárti egyeztetés; magáról a reformról pedig egy nemzeti kerekasztal, ahol a legalapvetőbb kérdésekben konszenzust lehetne és kellene elérni, és akkor ciklusonként folytatódhatna az egészségügy szükséges átalakítása mindenki egyetértésével, és nem ilyen PRtörvényekkel kápráztatná el a kormány az egyik szereplőt a rendszeren belül, tovább fokozva ezáltal a megosztást, a megosztottságot azért, hogy lehessen
