Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. január 31 (113. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP):
234 DR. GIDAI ERZSÉBET (MIÉP) : Elnézést, tévedésből rosszul nyomtam meg az előbb. Én a képviselőtársam hozzászólásából egy részt szeretnék kiemelni, amit már korábban is felvetettem - a vesztes oldal, vagy kié a haszon, hol jelenik meg a veszteség , és itt most a beteg oldaláról szeretném ezt kiemelni. Az előbb e lhangzott hozzászólásból is kiemelkedett, hogy valójában ebből az egész konstrukcióból a legfontosabb terület az - hiszen jóllehet, a háziorvosok jogállásáról van szó, de a háziorvos és a beteg egymástól elválaszthatatlan szereplője ennek az egész tevékeny ségnek , hogy a betegnek a szerepe és az egész háziorvoslásnak a privatizációja során hogyan fog megjelenni. Mondok egy példát: mi van akkor, ha például a kártyák gyűjtésénél bizonyos diszkrimináció jelenik meg az orvos részéről? Mi van akkor, tehát mi an nak a következménye? Vagy mi van akkor, ha, mondjuk, nem tudja a kétszáz kártyát összeszedni az orvos? Erre tudnék több esetet mondani, ahol ez nem sikerült több ok miatt, esetleg később került vissza, például egy szülési szabadságból a házi gyermekorvos v isszatért a praxisba, elkezdett dolgozni, és nem tudta összeszedni; nem azért, mert ő egy rossz orvos, hanem azért, mert a státusa olyan volt, hogy nem tudta összeszedni a kártyákat. Tehát ilyen esetben mi történik? Mi van akkor, ha a betegnek olyan panasz a van, hogy a háziorvosával elégedetlen? Az önkormányzat adott korábban erre valamiféle jogorvoslatot vagy választ. Tulajdonképpen persze van az ÁNTSZ vagy az orvosi kamara, de igazán nincsenek ezek a biztosítékok beépítve, és úgy veszem észre, illetve az a véleményünk is, hogy valójában ebből az egész törvénytervezetből a betegnek a szerepe és a betegnek a funkciója hiányzik. Hiszen hangsúlyoznám én is, hogy ez nem egy kocsmai piac, hanem egy nagyon sajátos, egyoldalú piac, ahol a finanszírozó tulajdonos j átssza a főszerepet a beteg és az orvos mellett. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Most pedig valóban Schvarcz Tibor képviselő úr következik, a Magyar Szocialista Párt képvise lőcsoportjából hozzászólásra; őt követi majd Hegedűs Mihály képviselő úr, a Független Kisgazdapárt frakciójából. A képviselő urat illeti a szó. DR. SCHVARCZ TIBOR (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Azt hiszem, igen nehéz újat mondani a törvény általános vitája során, hiszen már sok minden elhangzott, megjelent ezen törvénytervezet kapcsán. De azt el lehet mondani, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy a törvény sorsa, megjelenési formája, prezentációja p éldátlan a magyar parlamentarizmus történetében, kezdve azzal, hogy a bizottsági meghallgatáson a témáért felelős kormánybiztos még csak koncepcionális állapotúnak nevezte a kérdést októberben, majd a miniszterelnök úr ígérte, hogy megjelenik egy négy, maj d időnként három paragrafusból álló jogszabályi gyöngyszem, azután, hogy korábban már köröztek egy 32 paragrafusból álló változatot is. Majd az erőből való politizálás példájaként az általános és részletes vitát igen hamar lezárva, egyetlen módosító javasl at elfogadása nélkül bocsátották a törvényt szavazásra, és miután fiaskó lett a vége, még a házelnök, finoman kifejezve, matematikai bűvészkedése után sem lehetett elfogadtatni a törvényt a parlamenttel. Ezek után a miniszterelnök úr kijelentette, hogy a H áznak kutya kötelessége kiküszöbölni ezt a csorbát, és rendkívüli ülésen elfogadni ezt a törvényt. A dolog bonyolódik azzal, hogy az el nem fogadott törvénynek kész a végrehajtási utasítása is. Most itt vagyunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy teljesítsük kötelességünket. A dolog kicsit csikorog, annál is inkább, mert a kormány hasonlít azon pókerjátékoshoz, aki blöffölt, s miután felfedte a lapjait és veszített, most újrajátszhatja a korábbi játszmát erőből, de előtte levélben elmagyarázta a szereplőknek, a közönségnek, hogy nem ő a hibás, hanem a többi játékos, valamint az, aki a kártyát készítette. Nagyon nehéz dolga van a kormánynak, hiszen úgy kíván egy
