Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. január 31 (113. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
230 hogy most nagyon sok kritika éri a pillanatnyi angol egészségügyet, ennek ellenére nem hiszem, hogy a rendszer alapelvei nagyon megkritizálhatók - a működés nyilván so k esetben más. (Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Magyarán, ha egy államilag irányított, önkormányzatilag finanszírozott egészségügyben előáll egy olyan helyzet, hogy most pályázni lehet valami központi pénzre és me g lehetne szerezni egy EKGt a rendelőbe, akkor a vezérmotívum az lesz, hogy a mi önkormányzatunk pályázzon, a mi önkormányzatunk szerezze meg, nem pedig az lesz, hogy erre az EKGra most ténylegesen szükség vane az adott rendelőben vagy nem. Ezt ismerjük még a reform megindulása előtti időből, és ez tulajdonképpen azóta is így működik. Amíg nincs meg a szereplők személyes érdekeltsége például a fölszerelés dolgában, addig bizony ez mindig így marad. A beteg érdekét is szolgálja, hogy ne presztízsvásárláso k történjenek, hanem a tényleges szükségletnek megfelelő műszerezettség álljon elő. A mai háziorvos a következő szereplő, akiről szeretnék beszélni. Sokan azt mondják, hogy ingyen jut valamihez, és ehhez még személyi jövedelemadót is kellene fizetni - hall ottuk ezt a fölvetést. Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy a háziorvosok nem kis része nem ingyen jutott ehhez, hanem a feketepiacon ma is kiadott egy bizonyos összeget ahhoz, hogy hozzájusson a praxisához. Ha ez a törvény mást nem tesz - és t alán miniszter úr nem sértődik meg, olyan sokkal többet nem is tesz annál , mint hogy ezt az egész kérdést általánossá, átláthatóvá, egy bizonyos idő után illetékezhetővé, vagyis tisztességessé teszi, akkor azt gondolom, hogy ez már önmagában egy érdem, d e nem pluszteher és semmiképpen nem szjaalap, amiről beszélünk. Amit itt most nevesítünk működtetési jogként, az tulajdonképpen az a helyzet, hogy az érintett kolléga az adott számú magyar háziorvosi praxisok közül az egyiknek a birtokosa. Nem annak a bir tokosa, ahol éppen dolgozik, hanem a rendelkezésre állók közül egynek a birtokosa. Ez a helyzet, hogy birtokon belül van, teszi lehetővé most a feketepiacon, később valóságos piacon, hogy ezt a birtokon belüliséget átadja valakinek. Itt elég sok elvarratla n szál van, erről talán még egypár gondolatot szeretnék majd mondani. Most azonban a többi szakmával való szembeállítás kérdéséről szólnék. A törvénytervezet jelenlegi formájában, az elején van egy bekezdés, amelyik általánosságban beszél az orvosról, és u tána jelen törvény keretében ezt beszűkíti a területi ellátási kötelezettséggel működő körre, háziorvosra, gyerekorvosra, fogorvosra. Ez azt jelenti, hogy maga a törvény kinyitotta ezt a megoldást az úgynevezett szakorvosok felé is. Nem jó szó ez, tisztelt képviselőtársaim, hiszen a háziorvosok is szakorvosok ma már, tehát a nem alapellátás felé történt meg ez a kinyitás. Egy külön törvény kell hozzá természetesen, de egy minimális lépést, egy törvényi hivatkozási helyet már megtettünk egyébként valami olya smi felé, ami ma már az országban él. Ma már vannak olyan kórházi osztályok, diagnosztikus és nem diagnosztikus osztályok, magánrendelők, szakorvosi, tehát járóbetegellátási szakorvosi rendelők, amelyek bizony ebben a valamilyen magánosított rendszerben m űködnek. Én őszintén szólva nem örülök ennek. Nem örülök ennek, mert ezt nem szabályozott körülmények között sikerült megtenni, a sok spontaneitás a kimazsolázás jelszóval illethető, és a törvényeink erejének egy gyöngesége, hogy nem találtuk meg azt a pon tot, hogy ezt tudnánk szabályozni, adott esetben tiltani. Éppen ezért tulajdonképpen sürgetőleg nézek miniszter úrra, hogy persze nem két héten belül, de érdemes lesz ezt szabályozni, mert úgy tudom, De Gaulle mondta, hogy amit nem tudsz megakadályozni, az t támogasd - de akkor szabályozd, tartsd rendben és vidd értelmesen tovább! Én tehát azt gondolom, hogy a többi szakmában valóban megjelent az a gondolat, hogy a kutyafáját, a reform első szakasza is a háziorvosoknak kedvezett, most ez a lépés is a háziorv osoknak kedvez. Ebben van igazság, de van remény is. Miniszterelnök úr is elmondta, hogy járóbetegszakellátás, fekvőbetegszakellátás irányában mozdítjuk tovább ezt a szekeret. Mi a helyzet az önkormányzatokkal? A törvény jelenlegi formája az önkormá nyzatok jogait nem érinti. De én föl merem vállalni az együttgondolkodást, hogy ha elérkezik az idő politikailag és
