Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. január 31 (113. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz):
229 élet munkájával kialakított praxisát kívánja a törvényhozó ennek honorálni. Arról nem is beszélve, hogy először ingyenesen kapja meg. Az illetékrendelkezés alól ugyan k iveszi a 3. § (4) bekezdése, azonban a jövedelemadófizetési kötelezettségről nem szól, és a hatályos adótörvény szerint aki ingyenesen jut jövedelemhez, mert ez egy kvázi jövedelem, annak jövedelemadófizetési kötelezettsége is keletkezik. Ezt, gondolom, később majd ki lehet bontani. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. A kétperceseket sorra vettük, mint a kisbíróválasztást (Derültség.) , most a normál felszólalások következnek: Surján László ké pviselő úr, Fidesz; őt követi majd Schvarcz Tibor képviselő úr. (Gyimóthy Géza) DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót, bár azt gondoltam, hogy erre már sose fog sor kerülni a mai napon. Meg kell állapítanom, hogy az e gészségügyi kérdések iránt tetemesen növekszik a tisztelt Ház érdeklődése, korábban ezt sokkal szűkebb körben tárgyaltuk meg. (Göndör István közbeszól.) Ennek én örülök; aminek kevésbé örülök: a szakértelem nem teljesen párhuzamosan haladt a létszám szerin ti növekedéssel. (18.00) Mert azt gondolom, egy kicsit merészség azt mondani, hogy valamilyen rendeletben egy önkormányzatot bármire lehet kényszeríteni, miszerint hogy adja át a tulajdonát. Azt gondolom, hogy ez legalábbis az önkormányzati törvényben való elmélyülést nem teljesen tükrözi. Hasonlóképpen némi meglepetéssel figyeltem a piaci viszonyok kocsmai szintű, mármint a kocsmai működtetéssel való példálózást. Valóban, egy kocsmáros úgy cselekszik adott körülmények között, ahogy képviselőtársunk erről b eszélt, csak az egészségügy egy korlátozott piac, a kocsma meg nem korlátozott piac, és azokat a szabályokat bizony nagyon komolyan kell venni, amelyek itt megkötöttségként jelentkeznek. Egyébként nagyon sok ellenérvet hallunk az ellenzék oldaláról. Nekem ezek az ellenérvek, tisztelt képviselőtársaim, borzasztóan ismeretesek. Ugyanilyen ellenérvek fogadták 1991ben a háziorvosok funkcionális privatizációjára vonatkozó előterjesztést, ugyanígy - képletesen szólva - a tető beomlásával riogatott az akkori elle nzék. Ma az ellenzéki pártok programjában is mint az egészségügy működtetésének egyik báziseleme szerepel a funkcionális privatizáció. És mit akart a kormány? Azt, hogy elég volt ebből a mintegy próbajáratból '91től, '92 elejétől mostanáig, ez bevált, akk or tovább kell lépni, hiszen az igaz megállapítás, hogy a funkcionális privatizáció csak egy lépés. Egy helyes irányú lépés, jó lépés, durva hiba lett volna kötelező erővel bevezetni, időt kellett hagyni a kollégáknak arra, amíg ez általánossá vált és így tovább. De teljesen logikus feltételezése a kormányprogramnak, hogy itt az idő arra, hogy ezen funkcionális privatizációhoz valós privatizáció tartozzék. A kormánynak ez a szándéka az adott környülállásokon megbukott. Én most evvel olyan nagyon sokat nem a karok foglalkozni; arról szeretnék szólni a tisztelt Háznak, hogy a különféle szereplők számára ez a törvénytervezet, amelyik most előttünk van, illetve a mögötte lévő szándék, amely egy távlatos szándék, amely az egészségügyben a privatizáció felé mozdul el, mit jelent. Evvel tovább fogom növelni a zavart abban a kétszintűségben, hogy most jelenleg mi történik és mik a vágyak, amiket szeretnénk, hogy történjenek, mégis megteszem. Rögtön az első ponttal kapcsolatban ugyanis valaki már szóvá is tette - és eg yetértek , hogy egy kicsit a beteg szempontjából is néznünk kellene mindazt, ami történik. Én szeretnék a betegekhez fordulni a tekintetben, hogy sem ettől a lépéstől, sem attól a lépéstől, amely az egészségügy eszközállományát tulajdonba kívánja, adott e setben magántulajdonba kívánja adni, nem kell félnie a betegnek. Ez nem az ő ellenében, hanem ez az ő érdekében történik - én legalábbis nagyon remélem, hogy ha sor kerül majd rá, akkor így fog történni. A legcentralizáltabb állami egészségügy is összeegye ztethető a leginkább magánosított ellátó rendszerrel. Erre Anglia nagyon jó példa. Igaz,
