Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. január 31 (113. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ERKEL TIBOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
216 száma: a kártyaszám. Nem mindegy, hogy egy praxis 800 vagy 1600 beteget láte el, mert a fin anszírozás alapja az a bizonyos kártyaszám. Mi szabná meg a működtetési engedély, a praxisjog értékét? Az, hogy mennyiért adja ki a MOK? Ez ugye képtelenség. Milyen alapon hangozhat el, hogy a működtetési jog értéke 58 millió forint? A 2. § (3) bekezdése szerint a működtetési jog elidegeníthető. Ugyanakkor a (9) bekezdés szerint bérbe, haszonbérbe nem adható, de a működtetési jog gyakorlásának a joga sem ingyenesen, sem visszterhesen más részére át nem engedhető. Akkor most eladható vagy nem adható el? A l egújabb változat szerint a működtetési jog nem örökölhető, csak folytatható. De a folytatásra csak az örökösök, a házastárs, illetve az egyenes ági leszármazó jogosultak. A háziorvos kozmetikus felesége vajon hogyan folytatja férje praxisjogát? A római jog óta a magántulajdon eladható és örökölhető, nyilvánvaló, hogy a praxis, annak felszerelése és a praxishoz tartozó kártyák eladhatók. Az európai orvosi szaklapok tele vannak hirdetésekkel, amelyek eladó praxisokat kínálnak. A 3. § (3) bekezdése a területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkező háziorvosok működtetési jogára vonatkozik. A részletes indoklás szerint a háziorvosi tevékenységet mint szerzett jogot nem lehet elvonni. Az 1. § (2) bekezdése a) pontja szerint háziorvosnak azt nevezzük, aki terüle ti ellátási kötelezettséggel rendelkezik. Ebből az következik, hogy aki területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkezik, az nem háziorvos. Tisztelettel kérem az előterjesztőt és a jegyzőkönyvet vezetőt, hogy idézőjelet alkalmazzon a következő bekezdésem előtt. Szeretném megmagyarázni, hogy miért. Amit most el fogok mondani, az olyan információkon alapul, amire fölépült a következő bekezdés. Ezek az információk egészen a múlt hét elejéig érvényesek voltak, mert ahogy itt tiszteletre méltó kollégáim már me gemlítették, "valamilyen lobbiérdek okán az említett orvostársadalom területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkezik, nem ügyel, mondhatnám, hogy ajándékba kapott mindent, amit működtet". Ez volt a hír, amire a MIÉP és szakértői gárdája úgy gondolta, ho gy elképzelhetetlen két olyan orvosi kaszt létezése ezen a területen, amely nem azonos módon ítéltetik meg. Akik előttem ebben a témában felszólaltak, már valamennyien jelezték, hogy itt valami hiba van. Egyrészt nem hanyagolható el ezen orvosok száma, min t ahogy az egy korábbi módosító indítvány indoklásában szerepelt, tehát nem probléma, ez szinte - mint egy könnyű lefutású betegség - elmúlik. Itt valóban 352 ezer - mi ezt a számot ismerjük - betegről van szó, és orvosaikról, akik velük foglalkoznak. Tová bbá: igenis ügyeletre kötelezett, akkor, amikor ezt a státust elnyerte, alá kellett írnia, hogy ügyeletet vállal. Azonban kezemben van két olyan dokumentum, amelyet most önökkel ismertetek, s amely a következőkről szól (Olvassa) : "X. Y. orvos, doktor úr, c íme, Budapest főváros XII. Kerületi Önkormányzat - képviselőtestület - Polgármesteri Hivatal nevében alulírott nyilatkozom, hogy a felnőtt háziorvosi központi ügyelet működése folytán 1999. június 1jétől 2000. június 1jéig tartó időszakban (Oxivit Egész ségügyi Szolgáltató és Ellátó Kft. 1027 Budapest, Horváth utca 1923. nonstop 24 órás ügyelet) a háziorvosi kolléga ügyeletben való részvételéről lemondunk. Aláíró: dr. Donát Ferenc, Budapest főváros XII. Kerületi Önkormányzat Polgármesteri Hivatal, humán szolgáltatások osztálya, népjóléti iroda." Tisztelt Képviselőtársaim! Csak olyasmiről lehet lemondani, ami van. Tehát ha felkérték az illető orvos kollégát, hogy mondjon le az ügyeleti feladat ellátásáról, akkor volt neki. A második dokumentum a polgármest eri hivatal egészségügyi irodájától, az Országos Egészségbiztosítási Pénztárról szól, amelyben tájékoztatják arról az ott illetékest, hogy a kerület az orvos közreműködésére az ügyeleti rendszerben nem tart igényt. Mindezek számomra azt jelentik, hogy amit , mint említettem, megfogalmazott a MIÉP e tárgyban, az igaz is és fontos is, és most felülbírálandó. Arról volt szó, hogy a területi ellátási kötelezettség nélkül dolgozó háziorvosok - teljesen mindegy, hogy vane kétszáz hozzájuk
