Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. január 31 (113. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - ERKEL TIBOR, a MIÉP képviselőcsoportja részéről:
214 jobbágyaik jogállásáért cserébe váltságdíjak megfizetését követelték a korabeli költségvetéstől. Csáky András, MDFes képviselőtársam nem véletlenül hangsúlyozta felsz ólalásában, hogy ha már "váltságot" kellene fizetniük az orvosoknak szabadságukért cserébe, akkor indokoltabb lenne az orvosi egyetemeknek adni a váltságdíjat. Egy szocialista orvos képviselőt állítólag arra biztattak kollegái, hogy - idézem hozzászólásábó l - "szavazz nemmel erre, mert nekünk nem ad biztonságot, nem szolgálja a praxisunk működőképességét és szakmai presztízsünket sem". Ezekkel a vélekedésekkel szembeállítható ugyan a miniszter úr által idézett szakmai közvélemény, miszerint a megkérdezett o rvosok több mint 90 százaléka támogatja ezt a törvényjavaslatot, de aki nem akar hitelt adni ennek az aránynak, az úgyis elmegy a tények mellett. Hadd tekintsek ki most ennél a kérdésnél a napi és az elektronikus sajtóra. Ott sokkal tájékozottabb és rafiná ltabb gondolatmanipulátorok tevékenykednek, mint az Országgyűlésben. Ott pontosan tudják, hogy mit vár az orvostársadalom. Ha ez az orvostársadalom valóban azt várta volna, amit a szocialista képviselőtársunk idézett, akkor öles betűkkel adták volna hírül december 22én az újságok a törvényjavaslat bukását, és elégedett szocialista képviselők nyilatkoztak volna arról, hogy - a praxisukért és presztízsükért aggódó orvosok kérésének eleget téve - nem szavazataikkal megbuktatták ezt a törvényjavaslatot. De nem ez történt, hanem az, hogy a törvényjavaslat elbuktatói meghúzódtak a háttérben, és hirtelen az a kormánypárt került a média reflektorfényébe, amelyik végig támogatta a javaslatot, de a szavazáskor hiányzott. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Kisgazdák! ) Nos, az újságok öles betűi és a híradók rövid főhírei ezt a pártot hibáztatták a törvényjavaslat megbukása miatt, és bő teret adtak a csalódott orvosok kormánypártokat hibáztató véleményének. Ez a történet a napnál világosabban tárja fel társadalmunk mél y erkölcsi válságát is (Derültség az MSZP soraiban.) , azt, hogy egyes politikusok nagyon is jól tudják, hogy a törvényt ellenző állításaikkal szemben az orvosi közvélemény nem áll mögöttük, céljuk elérése, a törvényjavaslat leszavazása után szinte meneküln ek az orvosok elől, és másokra mutogatnak, mint a törvényjavaslatot megbuktatókra. A tömegtájékoztatás sem az igazság felderítésén munkálkodik, hanem a hírmanipuláláson. Nem azokat nevezi meg a törvényt elutasító képviselőkként, akik nemmel szavaztak, hane m azokat, akik ott sem voltak. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Köszönöm a figyelmüket. A Magyar Demokrata Fórum természetesen továbbra is támogatja a törvényjavaslatot. (Taps a kormánypártok soraiban.) (A jegyzői sz éket Mádai Péter foglalja el.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Erkel Tibor képviselő úrnak, a MIÉP vezérszónokának. ERKEL TIBOR , a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Képviselőtá rsaim! A MIÉP állásfoglalása az önálló orvosi tevékenységről szóló T/2095. számú törvényjavaslatról az, ami az első, az 1849. számot viselőről volt. A lényeget kell tekintenünk benne, meggyőződésem. Tehát alapvetően a gondolattal, a privatizáció gondolatáv al a MIÉP egyetért. A MIÉP a működtetési jog, azaz a praxisjog bevezetésével, törvénybe iktatásával - ahogyan ezt több ízben leszögeztük - egyetért, de csak akkor, ha a törvény egyértelmű, világos helyzetet teremt, ha a törvény igazságos, egységesen végreh ajtható, és ha ehhez - második lépésben - a járóbetegszakellátás privatizációja azonos szabályozás szerint csatlakoztatható. A praxisjog bevezetésétől az orvos nagyobb önállósága, függetlensége, egyéni felelősségének megnövekedése és anyagi érdekeltsége r évén a betegellátás javulása várható.
