Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. január 31 (113. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
209 ELNÖK (Gyimóthy Gé za) : Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Béki Gabriella képviselő asszonynak, az SZDSZ vezérszónokának. BÉKI GABRIELLA , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ott szeretném kezdeni a beszédemet, ahol decemberben ez a törvényalkotási folyamat félbeszakadt; vagyis ott, hogy miért tartózkodtak a szabad demokraták egységesen, amikor szavaznunk kellett az előző változatról. A tartózkodásunk indoklásában elsősorban az játszik szerepet, hogy keveselltük azt a törvényt, amit letett a kormány az asztalra, és az, hogy gyorsítani akartuk azt a folyamatot, amire szerintünk az egészségügyi reform részeként szükség van. Keveselltük azt a javaslatot, mert nem a praxisról szól, csak a praxis egy eleméről. Tehát amikor előttem a Kisgazdapárt képviselője azt mondta, hogy a praxistörvényt meg fogják szavazni, akkor bizakodva tekintek a jövő elé, a praxistörvényt mi is meg fogjuk és meg akarjuk szavazni. De sajnos ez, ami itt a kezünkben van (Felmutatja.), és az önálló orvo si tevékenységről szóló törvény címet viseli, ez nem a praxistörvény. Miniszter úr is bólogat, egyetértünk a praxis definíciójában, ezért nagyon röviden szeretnék először arról szólni, hogy a szabad demokraták véleménye szerint mit kellene csinálni, amiről mi az előző hónap során egy komplett törvényjavaslatot is kidolgoztunk. A januárt, ami ajándékként az ölünkbe hullott azáltal, hogy a Ház nem fogadta el az előző változatot, kihasználtuk arra, hogy kodifikáljuk, paragrafusokba fogalmazzuk azokat a gondola tokat, amit szerintünk csinálni kellene, és fölkínáljuk hasznosításra. Azt gondolom, hogy ellenzéki szerepben, konstruktív ellenzékként ennél többet nem lehet elvárni. Az egyik eleme a mi javaslatunknak az, hogy valóságos praxisprivatizálásra van szükség. Tehát a mi törvényünk sarokköve: definiálja a praxist. Mégpedig négy vonatkozásban írja le, hogy mit értünk praxis alatt: értjük ugyanis azt a betegkört, akikre az ellátási jogosultság vonatkozik az orvos részéről, jelenti azokat az egészségügyi, a gyógyít ással kapcsolatos adatokat, adatok kezelésével kapcsolatos jogot, ami következik a szolgáltatásból, jelenti a tárgyi eszközöknek a működtetését. Tehát valóságosan a tárgyi eszközöket is beleértjük a praxisba, mert hogy anélkül nagyon nehéz lenne orvosi tev ékenységet végezni. Végül, negyedsorban a finanszírozásra való jogosultságot is beleértjük a praxisba. Ilyen komplexen fölfogott praxisnak a privatizálása a feladatunk, azt gondoljuk. Ez az egyik szempont, aminek a részleteit mi megpróbáltuk kidolgozni, te hát a mi törvényünk arról szól, hogy hogyan is kellene a praxist átruházni, tehát az átmeneti időt, a privatizálást megoldani, majd az átruházás után a folyamatot fenntartani, hogyan is történik az adásvétel a jövőben. A másik, nem kevéssé lényeges eleme, amiben különbség van a két előterjesztés között, hogy szeretnénk már most a szakorvosokra is gondolni, tehát már ebben a szakaszban; nem szétválasztani az alapellátási orvosok privatizálási folyamatát, hanem egyszerre végiggondolni, hogy a szakorvosoknál i s szükség van erre a lépésre, és hogy milyen módon lehet ezt a folyamatot elindítani. Ennyi bevezető után rátérek arra, hogy mi a bajunk azzal a javaslattal, ami a kezünkben van, bár az eddigiekből a lényege kiderült; az a bajunk, hogy ezek a fontos dolgok nincsenek benne. (16.30) Nem a praxisról szól, soha egy szóval a praxis ebben a törvényben megemlítésre nem kerül. Működtetési jogot hangsúlyoz az előterjesztő, mégpedig azt a következő módon értelmezve - olvasom az általános indoklásból : "A háziorvos á ltal végzett tevékenység azért válik vagyoni értékű joggá, mert megjeleníti azt az értéket is, amelyet egy orvos életpályatapasztalata, a munkájában megtestesülő sajátos knowhow képvisel." Vagyis tulajdonképpen az, amit most a semmiből keletkeztet ez a t örvény, valójában egy knowhow, mégpedig egy orvos élettapasztalata. Azért gondoljuk, hogy alibitevékenység, ami történik, egy sajátos Barbatrükk létrehozni ezt a működtetési jogot és azután adhatóvávehetővé tenni, mert ha úgy fogjuk fel ezt a dolgot, mi nt knowhowt, akkor az nehezen eladható. Olyasmit akar eladhatóvá tenni a kormány, illetve a tárca
