Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. január 31 (113. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
210 ebben a javaslatban, ami nem vagy csak nagyonnagyon korlátozott értelemben adható és vehető. Tessék végiggondolni: ennek a működtetési jognak az öröklését, a folytathatóságát a hozzátartozók által megígéri a törvény - de milyen szellemi többlet kerül itt újraértékesítésre, mondjuk, abban az esetben, amikor a nagy tapasztalatokkal rendelkező háziorvos meghalt? Hogyan adja át ezt a szellemi pluszt, ezt a többl etet, azt a soksok információt és adatot, amelyre vonatkozóan itt vagyoni jogot keletkeztetni ígér a kormány? Azt gondolom, könnyű belátni, hogy sehogy. A másik problémám a javaslattal kapcsolatban, hogy kasztot hoz létre. Azokat kedvezményezi, akik jelen leg birtokon belül vannak, ezeknek előnyöket ígér, és mindenkit hátrányos helyzetbe hoz, aki most nincsen birtokon belül. Előnyös helyzetbe hozza az öröklési szabályok végiggondolása következtében a dinasztiákat. Előnyös helyzetbe hozza az orvoscsaládokat, ahol az utódok is ezt a foglalkozást választják, hiszen ők a folyamatosság értelmében ingyen fognak a jövőben, az öröklés folytán hozzájutni a praxishoz, míg más fiatal, kezdő orvos, más társadalmi rétegből érkezve, vélhetőleg vagy feltételezés szerint sú lyos pénzekért, milliókért tud majd belépni ebbe az orvosklubba, ebbe a kasztba, amelyik egyre szigorúbban bezárja a maga kapuit, a maga sorait. Szeretnék a beszédemben röviden arra is kitérni, hogyan reagálnak az érintettek erre a javaslatra, mit tapaszta lok, hogyan fogadják az orvosok ezt a javaslatot. Első ránézésre magam is azt tapasztalom, hogy a háziorvosok, illetve a fogorvosok, akikről szól a törvény, örömmel fogadják, ennek pedig legalábbis két oka lehet. Az egyik ok az, hogy valószínűleg nem olvas ták ennek a törvénytervezetnek az általános indoklását. Az előterjesztő azt fogalmazza, hogy a nagyobb önállóság ösztönző hatású lehet a gyógyító munkára. Azt gondolom, hogy egy, a munkáját lelkiismeretesen, becsülettel ellátó orvos számára ez a megfogalma zás akár sértő is lehet, mintha jelenleg, ilyen ösztönzés nélkül a gyógyító munkáját nem végezné kellő lelkiismeretességgel. Azt gondolom, az öröm igazi oka az, hogy a háziorvosok előtt meg lett lebbentve egy hét számjeggyel mérhető érték mézes madzaga - t ehát mintha ténylegesen kapnának valamit, ami forintosítható. Ezzel a forintosítással kapcsolatban azonban az aggodalmak tömkelege fogalmazható meg. Mindjárt az első és a legtipikusabb, legjogosabb aggodalom az, hogy vajon hogyan tudja értékesíteni ezt az ilyen módon semmiből megszerzett működtetési jogát a háziorvos - ha éppen el akarja adni a praxisát - abban az esetben, ha az önkormányzat alapellátási kötelezettséggel, felelősséggel benne marad ebben a rendszerben. Ugyanis az önkormányzat köt szerződést a háziorvossal. Tegyük fel azt a könnyen elképzelhető helyzetet, hogy X. doktor bácsi el akarja adni a kiszemelt utódjának a praxist, az önkormányzat pedig egyszerűen úgy dönt, hogy nem az Y. utódnak adja el, hanem annak, aki neki jobban tetszik, akivel ő megállapodik más feltételekben. Megteheti az önkormányzat? Megteheti. A jelenlegi törvényjavaslat szerint természetesen ez a helyzet bekövetkezhet. Azt gondolom, nagyon rövid úton gondolatban elérkezü nk oda, hogy jogi perek sokaságát látjuk keletkezni e törvény következtében. Pedig a törvényi szabályozásnak az lenne a hivatása, hogy helyzeteket megoldjon, és ne jogi problémák tömegét keletkeztesse. Van egy másik, az eddigiekhez képest jelentéktelenebbn ek tűnő gond is a törvénnyel, és ez a területi ellátási kötelezettség nélkül működő orvosok sorsára vonatkozik. Kisgazda képviselőtársam előttem elmondta, hogy előrelépésnek, egy alkotmányos hiba kezelésének, megoldásának érzi, hogy ez a törvény most róluk is szól, ők szám szerint 490en vannak vagy közel ennyien. Nem kicsi lélekszám az, akiket ők gondoznak, több százezer emberről van szó, akiket ez a néhány száz orvos kezel. Területi ellátási kötelezettség nélkül tehát ők is bekerülnek ebbe a kasztba, ebbe a körbe. Megkapják a jogot, tehát ad nekik a törvény, és egyből vissza is veszi, korlátozza, ugyanis ez a tevékenység nem folytatható és nem átörökíthető, ami megint további alkotmányossági szempontokat vet fel szerintem, de semmiképpen nem indokolható ko rlátozás. Hiszen olyan módon
