Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. január 31 (113. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
208 Szeretnék a kölcsönről, a kölcsönfelvételről, a folytathatóság lehetőségéről külön szólni. (16.20) Végig kell gondolnunk azt is , hogy az a fiatal orvos, akinek a szülei maximális erőfeszítéssel elérték, hogy a gyermekük elvégezze az egyetemet, maximális erőfeszítéssel elérték, hogy szakvizsgája is legyen, talán már várnának is valamit a gyermektől, talán már várnák azt, hogy a dok tor úr mostantól kezdve a család számára is valamit majd produkálni fog. Nagy kérdés, hogy miből! A "miből", amelyet olyan szépen mond Kabos az egyik filmjében: "Miből, Vilma? Miből?" Hát, igen, nagy kérdés, mert itt két tételből tevődik össze az orvos jöv edelme. Mintegy 360 ezer forintnyi az átlag cédulapénz, és mintegy 100120 ezer forint - beszéljünk konkrétan, mert konkrét dolgokról van szó - az az átalány, amit nem kap az az orvos, aki már privatizált. Igaz, hogy jelentős költségek vannak, mert ez a vá llalkozó orvos. (Keller László: Havonta!) Természetesen havonta. Nagy kérdés természetszerűleg, lehete ebből és mit lehet vállalni. Mert ha nem lehet ebből vállalni, akkor másból kell vállalni. Azért legyünk már annyira őszinték, hogy nagykorúnak tekintjü k azt a beteget is meg azt a választót, azt a nézőt, azt a hallgatót - ezt valakinek meg kell fizetni! Ez az alapkérdés! Ez az alapkérdés, hogy ha mégoly kedvező kölcsön és mégoly kedvező kamatozású kölcsön is van, először ennek a fiatal orvosnak nem másra kell gyűjtenie, mint a praxis megfizetésére. És akkor megkérdezem - de ő már önálló, mostantól kezdve nem úgy van, hogy csak vállalkozó orvos vagyok, de az önkormányzat megveszi nekem az ilyen gépet, olyan gépet, én csak megalkuszom azzal az ominózus mási k orvossal, akitől aztán... - majd finanszírozza az önkormányzat. Azt már nekem kellene, én önálló vagyok, nekem kell finanszírozni! Igen tisztelt Ház, ez valóban így van, és egy alapkérdés, hogy megint miből? Lesze amortizációs lehetőség? Lesze olyan le hetőség, hogy a már lepusztuló gépek helyett új gépek kerüljenek be? Mert tételezzük föl, nem arról van szó, hogy már nagyon öreg a gép, csak éppen elavult, mert éppen már nem korszerű, és ki kellene cserélni. Súlyos kérdések ezek, tisztelt képviselőtársai m, és meg kell mondanom még egyszer, nem az akadékoskodás vezeti a Független Kisgazdapártot, hanem az a szándék, hogy jó, használható és az orvos, a beteg, a társadalom érdekét szolgáló praxistörvény szülessen. Mert most végül is mégiscsak föl kell tenni a kérdést, hogy akkor most a Kisgazdapárt támogatja vagy nem támogatja ezt a praxistörvényt. Igen, azt gondolom, hogy a praxistörvényt két okból támogatjuk. Az első ok, mert úgy gondoljuk, hogy bármilyen pici lépés, bármennyire kezdetleges lépés is, valahol egy egészségügyi reform tájékán - nem mondanám, hogy ott, de úgy a tájékán - ezt egyszer el kell kezdeni, és meg kell tudni lépni. Nem véletlenül ragaszkodtunk ahhoz, és hála istennek, be is került a javaslatba, amelyből, a törvényből magából derül ki, ho gy itt továbblépések kötelezőek; meg kell mondanom, hogy ennek hiányában mi nem a távolmaradásunk okán, hanem ésszerű megfontolások alapján nem szavaztuk volna meg ezt a törvényt. Ennek ugyanis benne kell lennie, mert ezek a következő lépések jelenthetik a zt, hogy az elkövetkezendő időben már nemcsak egy orvoscsoportra, netalántán éppen, mondjuk, az orvoscsoporton belül nem is biztos, hogy a legrosszabb és a legnehezebb körülmények között élő orvoscsoportra, hanem a továbbiakra is ki kell hogy terjedjen. Ti sztelt Ház! Azt gondolom, hogy a másik nagyon nyomós érv, ami miatt mi mégiscsak úgy gondoljuk, határozottan úgy gondoljuk, hogy ezt támogatni kell, mert ha nem tesszük meg azt a nagyon pici első lépést, amelyhez azért a tárca részéről bátorságra volt szük ség, ebben az esetben meggyőződésem, hogy ebben az időszakban, ebben a jelenlegi periódusban, amelyben most élünk, 2002ig már nem történik semmi. Ezért szilárdan meg vagyok győződve, történjen bármi, ha a módosító indítványainkat a tisztelt Ház elfogadja, a Független Kisgazdapárt meg fogja szavazni ezt a javaslatot annak reményében, hogy ezzel megnyitottuk az utat egy hosszabb távú, nagyon göröngyös, nagyon nehéz, de mégis a reformokhoz vezető útnak. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
