Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. január 31 (113. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA, az FKGP képviselőcsoportja részéről:
207 nehezen tudok elképzelni én, aki kormánypárti képviselő vagyok, és meggyőződéssel vagyok az, hogy adunk valamit annak a tudatában, hogy nagy valószínűséggel azt bizony vissza fogják venni, lehet, hogy fél év múlva, lehet, ho gy egy év múlva, attól függ, hogy mikor kerül sorra az ügy az Alkotmánybíróság előtt. Ezért úgy gondoltuk, hogy annak a mintegy 500 vagy egyes számítások szerint 570 orvosnak a helyzetét, akiknek nincs területi ellátási kötelezettségük, meg kell oldani. A tárca nyitottságát bizonyítja, és én ezt igen kedvezőnek ítélem, hogy bekerült a törvénybe ez a fajta módosítás. Bekerült, de azt kell mondanom, hogy sajnos csonkán, azt ugyanis nehezen tudjuk elfogadni, és további módosító indítvánnyal mindenképpen korrig álni kívántuk - azért mondom múlt időben, mert a módosító indítványt már benyújtottuk a tisztelt Házhoz , hogy ez a praxisjog nem az a praxisjog, amit a másik kap, hanem attól eltérő, olyan mértékben eltérő, hogy nem forgalomképes, olyan mértékben eltérő, hogy nem folytatható; amúgy egyébként praxisjog, hogy mitől, azt nehezen tudnám megmondani. Tisztelt Ház! Mi nem azt indítványoztuk - szeretném nagy nyomatékkal hangsúlyozni , hogy legyen leírva ezeknek az orvosoknak, hogy kaptok valamit, hanem úgy gondo ltuk, az legyen leírva, azt kapjátok, amit a többi, hasonló helyzetben lévő háziorvos kap. Most beszéljünk arról is, hogy mi a helyzet ezzel a területi ellátási kötelezettséggel, ahol van még egy érv, ezt is el szoktá k mondani, nevezetesen, hogy ezek az orvosok nem ügyelnek. Azt gondolom, tisztelt Ház, ha ezek az orvosok azt a 100140 ezer forint körüli pótlékot megkapnák, amit most nem kapnak, mert most csak a kártyapénzt kapják, boldogan elmennének havonta egyszer üg yelni, és nagy valószínűséggel nagy örömmel felvennék a pótlékot. Ezért ne hivatkozzunk, meggyőződésem szerint, olyan ügyekre vagy olyan tényekre, amelyek nem állják meg a helyüket, mert ezek úgyis megdőlnek, és nem ott dőlnek meg, tisztelt képviselőtársai m, hogy itt mi megszavazzuk vagy nem, hanem maguk között az orvosok között dől ez el. Tisztelt Ház! Azt gondolom, az a javaslat, amely most itt fekszik, bizonyos vonatkozásokban tényleg jobb, mint az előző, jobb, de azt kell mondanom, hogy még nem elég jó. Van például ebben a részben, és ez nem részletes vita, tehát nem akarom részleteiben felolvasni, olyan rész is, amely önmagában ellentmondó, olyan rész, amelyet fel kell oldani. Nem azért nyújtottunk be módosító indítványt, hogy igazoljuk a Házon belüli l étünket, még kevésbé azért nyújtottunk be ilyet, hogy valami módon szembehelyezkedjünk a saját kormányunkkal, hanem azért, mert szeretnénk, hogy használható, alkalmazható, megfelelő törvény legyen. Ez a törvényjavaslat ugyanis felvet ugyanis néhány olyan k érdést, amelyet nem lehet megkerülni. Meg kell kérdezni ugyanis, mit jelent a törvény a legfontosabbnak - amit a Kisgazdapárt újra és újra hangsúlyozni kíván , a betegnek, mit jelent annak, aki az ellátást várja. Jobb lesz az ellátás? Igen, azt mondják, m ert jobb kedvvel fog dolgozni az orvos, hiszen most már van praxisjoga, tudja, hogy ezt el is adhatja, ha ne adj' isten elhalálozik, akkor még olyan is lesz, aki folytatja. Tehát van egy ilyen tudati jelleg, ami javít a helyzeten. Nem hiszem, hogy a betege ket ez nagyon izgatná, biztos szeretik, ha az orvosnak jó kedve van, szeretik, ha az orvos jó kedélyű, és jókedvűen megy ki a beteghez és nem mogorva, de alapjában véve, azt hiszem, nem ezen múlik a dolog. A beteg azt szereti, ha jól felkészült, jól képzet t és szakmáját szerető, odaadó, azt híven szolgáló orvossal találkozik. Mi a garancia a most bevezetendő praxisjog - nem is praxisjog, erről még külön szeretnék beszélni, hanem működtetési jog, maradjunk ennél - esetében? Gondoljuk végig logikusan! Ez a mű ködtetési jog eladásra kerül. Ebből a törvényből nem derül ki, hogy a kiválasztás mi szerint történik. Milyen kiváló az orvos? Milyen szakmai előélete volt? Mennyire ragaszkodik ahhoz a területhez, ahová odakerül? Vagy egy dolgon múlik, hogy ki mennyit ad. Ez nagyon fontos kérdés, mert azt gondolom, ha itt az dönti el az adott körülmények között, hogy ki mit tud megfizetni, akkor félek, hogy ez megint olyan kontraszelekciót fog eredményezni, bizonyos körök gyermekei nem fognak odajutni, bármilyen tehetséges ek, hogy megfelelő praxist szerezzenek, még akkor sem, ha itt kilátásba van helyezve bizonyos kölcsön felvételének a lehetősége.
