Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. január 31 (113. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HORVÁTH ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
202 Kié az eszköz? Itt már nem mondhatunk ilyen egyértelmű választ. Általában papíron az önkormányzatoké. A valóságban a háziorvosok a praxisuk bevételének egy részét korábban, jogszabállyal ellentétes módon - ezt már korrigáltuk: az idei évtől erre jogszabályi lehetőségük is van , részben pedig egyéb személyes forrásaikat, jövedelmüket fordították eszközökre, műszerekre azért, hogy a betegellátás színvonalát emelni tudják; sok helyen azért, hogy a betegellát ás színvonalát meg tudják őrizni. Természetesen vannak olyan eszközök, amelyek az önkormányzatok tulajdonában vannak, de a kép itt már vegyes. Itt már bizony van olyan, amit maga a háziorvos ruházott be. Kinek van joga a beteget ellátni? Igazából ezt az úg ynevezett gondoskodási kötelességet jogszabály írja elő, és ez ma az önkormányzatokra van telepítve, az önkormányzat feladata az, hogy gondoskodjon az alapellátásról, azt megszervezze, és gondoskodjon arról, hogy ott olyan szaktudású orvos legyen, aki ezt képes ellátni. Ilyen értelemben a háziorvosnak az a joga, hogy a betegeket ellássa, közvetett, és az önkormányzat az a szereplő, aki ide közbeiktatásra kerül. Ez egy lényeges különbség az általunk elképzelthez képest. Kit finanszíroz a társadalombiztosítás ? Itt vegyes rendszer alakult ki. Vagy az önkormányzat a saját szervei útján látja el ezt a feladatot, ebben az esetben egy közalkalmazott orvossal, aki fizetést kap - a közalkalmazotti bértáblának megfelelő besorolásban - és ellátja a feladatát, vagy egy úgynevezett feladatátvállalási szerződést köt; ez a funkcionális privatizáció, amiről beszéltem. (15.50) Ebben az esetben a szerződéskötés - az önkormányzat jóváhagyó nyilatkozata után - közvetlenül az orvos és a társadalombiztosítás között jön létre, és a finanszírozás is így zajlik. Ilyen a mai magyar helyzet. Mit szerettünk volna elérni, mit szerettünk volna tenni? Azt szerettük volna, ha ez a közbeiktatott láncszem, amelyik a területi ellátási kötelezettséget viszi, amelyik felelős az ellátás megszervez éséért, nem az önkormányzat lett volna, hanem a magyar állam, amely ezt a feladatot egy magántulajdonban dolgozó háziorvoshoz mintegy ledelegálja, és ő fogja ellátni a továbbiakban. Ebben persze beleütköztünk egy kétharmados korlátba, egy kétharmados törvé nybe: ez az önkormányzati törvény. Erre vonatkozó módosító javaslatot a koalíciós pártok egyébként megfogalmaztak, egy korábban megkezdett hatpárti egyeztetésre ezzel a csomaggal érkeztünk, és ezzel a csomaggal álltunk az Országgyűlés elé is, és megpróbált uk ezeket a módosító javaslatokat elfogadtatni. Sajnos, a Magyar Országgyűlésben ez a kétharmados többséget nem kapta meg, így erről le kellett tennünk. Ilyen módon sorra került az is, hogy az ingatlanátadás kérdését is rendezzük. Javaslatunk a következőt tartalmazta. Választási lehetőséget adott volna az önkormányzatoknak: vagy adásvétel útján az ingatlant átadják a háziorvosoknak, akik erre megfelelő hitelt kapnak, vagy amennyiben meg kívánják tartani, akkor természetesen az ellátás biztonsága érdekében t ovábbra is biztosítják a lehetőséget a háziorvosnak arra, hogy ezekben a rendelőkben rendeljen - ebben az esetben persze az önkormányzat tartja fent a rendelőt. Ez szerintünk világos, egyértelmű, tiszta beszéd lett volna. Sok önkormányzattal, képviselővel, testületek képviselőivel beszéltem, akik azt mondták, hogy ez a rendszer ilyen formában nekik elfogadható. Ismét kétharmados törvény küszöbére érkeztünk, és megint csak elvéreztünk, amikor a szavazásra került sor. Ebben az esetben további kérdés az, hogy ki biztosítja a finanszírozást, és kinek van joga finanszírozni. Mint elmondtam, ilyen értelemben az önkormányzat az, aki eldönti - ha máskor nem, négyévente, ahogy változik, mindig lehetősége van különböző okokra való hivatkozással újfent dönteni erről , hogy ki lesz egy adott háziorvosi körzetben a háziorvos. Tudjuk, hogy a valóságban szerencsére az önkormányzatok nagy többsége nem él ezzel a jogával, de ettől még ez a joga neki adott. Ha arról beszélünk, hogy a magyar egészségügy területén, az ingatlanp iacon beruházásokban kellene gondolkodni, akár a háziorvos saját maga, saját személyes jövedelmének, családjának megélhetése érdekében például szeretne befektetni, akkor ebből számunkra egyetlenegy dolog
