Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
2000. január 31 (113. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. HORVÁTH ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
203 következik: óriási bizonytalansági tényező az, hogy milyen az éppen aktuális önkormányzati szándék. Hiszen nem lehet úgy beruházni egy több tízmilliós vagy akár csak többmilliós ingatlanba, hogy nem tudom, négy év múlva vagy három év múlva hogyan fog változni egy testület, és az új testületnek éppen mi lesz a szándéka és mi lesz az akarata. Ennek a fajta politikai szélnek nem szabad kitenni sem az alapellátást, sem az alapellátást végző orvosoknak. Ez a mi meggyőződésünk, ehhez itt kellene politikai konszenzust hoznunk a Házban, hogy ebből a csatából egyszer s mindenkorra kiemeljünk őket. Erre tettünk egy kísérletet - nem sikerült; itt is a kétharmados szabályba ütköztünk. Engedjék meg, hogy néhány kérdésre kitérjek, mielőtt elmondanám, mi az, amire lehetőségünk adódik a feles törvényekkel. Pár szót kellene a rról szólni, hogy miért az alapellátást végző orvosokkal - háziorvosok, házi gyerekorvosok, fogorvosok - kezdjük, és hogy mi a következő a sorrend; ismerjük a járóbetegszakellátás kérdését, problémáját és a fekvőbetegellátást. Az egészségügyfinanszírozá sból tudjuk, hogy az alapellátás a helyzete magaslatán van, és az úgynevezett kapuőrfunkciót be tudja tölteni, ami azt jelenti, hogy minél több embert gyógyítsanak meg az alapellátásban; egyébként a betegeknek is ez az érdeke, hiszen ki szeret kórházban fe küdni. Nyilvánvalóan sokkal jobb, ha a családtagom hozza reggel ágyba a reggelit, amikor éppen lázas vagyok, mint hogy a kórházban egy bármilyen kedves és gondos nővér. Épp ezért ez az a terület, amit elsősorban meg kell erősíteni. Ha az ellátás biztonsága , a folytathatóság adott egy háziorvos számára, akkor reményeink szerint újra kialakulnak azok a családi dinasztiák, amelyek igenis megvoltak az orvoslásban; azok a gyerekek abban nőttek fel, abban élték az életüket, a beteg számukra természetes dolog volt . A beteg ember szolgálatáról, kiszolgálásáról nagyon szép regényeket írtak, amelyeket ajánlok figyelmükbe. El lehetne érni ugyanezt, el lehetne érni azt, hogy ezek az emberek saját anyagi, egzisztenciális biztonságukat is akkor érezzék igazán biztosítottn ak, ha a betegek minél nagyobb számban elégedettek velük és őket választják. Így jön létre az az érték, amiről a későbbiekben majd beszélni fogok. A járóbetegszakellátás kérdése: a járóbetegszakellátásban dolgozó orvos kollégáink ugyanúgy alapkövei ennek az egészségügyi rendszernek. Jelen pillanatban a járóbetegszakellátásban tisztázatlan az a helyzet sok esetben, hogy melyik orvos az, aki ott dolgozik, és melyik orvos az, aki egy kórházi fekvőbetegosztályon dolgozik, egy szakambulancián dolgozik; egyelő re ezeket nem minden esetben tudjuk szétszedni. Mindenképpen ők azok, akiknek hasonló módon biztosítani kell és lehet azt, hogy privatizált formában, magántulajdonban dolgozzanak. De először rendet kell teremteni, egy ilyen kaotikusnak mondható rendszerben ez értelmezhetetlen. Először a kórháztörvény az, amelyet meg kell hoznunk, az világos határokat fog szabni a tekintetben, hogy mi tartozik a fekvőbetegellátáshoz, hol kezdődik a járóbetegszakrendelés. Ebben az esetben ezek a praxisok is értékeket fognak képviselni, de ezt ki kell dolgoznunk. Megértem a kollégák türelmetlenségét, megértem azt az igényt, amit ők felvetnek, de ehhez először a rendszert rendbe kell tenni, ehhez időre van szükség, és ismét csak konszenzusra, hogy kétharmados törvényekhez is h ozzá tudjunk nyúlni. Ezt követően a fekvőbetegellátás helyzete nem tárgya ennek a törvényjavaslatnak, de mindenképpen érinti ez a törvényjavaslat, hiszen egy jól működő alap- és járóbetegszakellátás esetén egészen más kapacitásra, egészen más megközelíté sre lesz szükség, ezeket alaposan végig kell gondolnunk. Ezt követően engedjék meg, hogy elmondjam, mi az, amit a kétharmad szorításában tenni tudunk. Tenni tudjuk azt, hogy azt a meglévő értéket, amiről az előbb beszéltem - amit egy háziorvos tudása, jó h íre, a praxis hírneve jelent, és ami jelen van Magyarországon, és sokszor már gazdát is cserél, még ha nem is törvényileg szabályozott formában , nevesítjük, jogilag kodifikáljuk, törvényben rögzítjük; azokhoz rendeljük hozzá, akik ezt az értéket létrehoz ták, vagyis a háziorvosokhoz, és gondoskodunk arról, hogy ezt az értéket megfelelően adhassák, vehessék, illetve biztosítjuk leszármazottaiknak a folytathatóság lehetőségét. Ez az, amit a kétharmados törvények
