Országgyűlési napló - 1999. évi téli rendkívüli ülésszak
1999. december 21 (112. szám) - Hegyi Gyula (MSZP) - az oktatási miniszterhez - "Bíznak-e még önök a jövőben?" címmel - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - HEGYI GYULA (MSZP):
112 megszünte tve 2000. november 1jétől az önkéntes kamarai tagság elvét érvényesíti. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy ezen időpontig a kamarai tagok kötelesek a korábbi törvényből fakadó kötelezettségeiknek, így a tagdíjfizetésnek is eleget tenni. Ezzel párhuzamosan - éppen azért, hogy elejét vegye a kamarák azon törekvésének, hogy eddig az felhalmozódott és indokolatlanul nem érvényesített kamarai köztartozásokat visszaélésszerűen érvényesítsék - a törvényjavaslat úgy rendelkezik, hogy 2000. március 31étől kizárólag a tárgyévi tagdíjhátralékot lehessen behajtani. Úgy véljük, hogy a rendszeresen és időben fizető kamarai tagok érdekeit is képviselve a kamaráknak törvényes eszközökkel törekedniük kell a hátralékos kamarai díjak behajtására. Ez azonban nem jelentheti azt , hogy az eddig elhanyagolt, kis hatásfokkal végzett végrehajtásnak saját tagjaik megfenyegetésével szerezzenek érvényt. Álláspontunk szerint Magyarországon adva van a jogi környezet, amelynek alapján az egyes lejárt követeléseknek érvényt lehet szerezni. Lehetőség van a nem fizető tag felszólítására, önkéntes teljesítésre, illetve mód van - a Legfelsőbb Bíróság állásfoglalásának megfelelően - arra, hogy az adóhatóság illetékes szerve útján beszedési megbízást adjanak ki. Az a megoldás viszont a törvényessé g keretei között egyáltalán nem elfogadható és nem is tolerálható, hogy a vállalkozókat fizikai létükben veszélyeztetve nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező, pénzbehajtással foglalkozó cégek közreműködésével kényszerítsenek fizetésre. Ilyen jelenségek észl elése esetén hivatalból fogunk eljárni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm, államtitkár úr. Viszontválaszra megadom a szót a képviselő úrnak. KÖRÖMI ATTILA (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Azt hiszem, a válasza nemcsak engem, hanem a vállalkozókat is megnyugtatta. Úgy látom, a tagdíjbehajtási láz igazi oka az, hogy egyes kamarai vezetők a vállalkozók pénzén kívánják éppen a vállalkozók érdekei ellen ható, példátlan költségű reklámkampányaikat f inanszírozni. Ezért különösen etikátlannak tartom az egyébként is elfogadhatatlan beszedési eszközök bevetését. Megjegyzem, hogy lélektanában volt már Magyarországon olyan, adók módjára beszedhető pénz, mint a kötelező kamarai tagdíj. Ezt úgy hívták, hogy teho. Szememben a kötelező kamarai tagdíj a vállalkozók tehója: fizetek, és nem tudom, hogy miért. A teho a szó legszorosabb értelmében elhalt. Ez természetesen általában nem lehet cél, de tanulságul azért mindannyiunknak szolgálhat. Köszönöm szépen. ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönöm. Viszontválasz illeti meg az államtitkár urat, aki nem kíván élni ezzel a joggal. Hegyi Gyula (MSZP) - az oktatási miniszterhez - "Bíznake még önök a jövőben?" címmel ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Hegy i Gyula , az MSZP képviselője, kérdést kíván feltenni az oktatási miniszternek. Kérdezem, elfogadjae Pálinkás József államtitkár úr válaszát. (Hegyi Gyula: Igen.) Elfogadja. Képviselő urat illeti a szó. HEGYI GYULA (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök ú r. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az iskolabezárások mindig nagy vihart kavarnak a helyi közéletben. Esetenként szükségszerűnek kell nevezni, ha sajnálatosan csökken a gyereklétszám, vagy szakmai okok miatt fejlesztéseket hajtanak végre. Amikor azo nban
