Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 8 (107. szám) - A Szent István-i államalapítás emlékének megörökítéséről és a Szent Koronáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
8634 demokratikus, hanem egy konzervatív felfogá st tükröz, miként ezt rövidesen néhány idézettel próbálom majd igazolni. A Szent Koronatan törvényi megfogalmazást tulajdonképpen elég későn kapott, sokak véleménye szerint a Szent Koronatan fejeződik ki az 1791. évi XII. törvénycikkben, amely kimondja: "A törvények alkotásának, eltörlésének és magyarázatának joga a törvényesen megkoronázott fejedelmet és az Országgyűlésen törvényesen egybegyűlt országos karokat és rendeket közösen illeti, s rajtuk kívül senki sem gyakorolhatja." Ez csökevényesen valóban tartalmazza a hatalommegosztás elméletét. Hiányzik azonban ebből a megfogalmazásból, a felelős kormányzás, a felelős minisztérium fogalma, amelyet majd csak 1848ban, a híres 1848. évi III. törvénycikkel teremtenek meg. Az 1791es szabályozás ugyanis csak annyit mond ki, hogy az országot a király a törvények alapján köteles igazgatni, de azt már nem mondja ki, hogy a miniszterek - hiszen ekkor ez a fogalom még hiányzik is - felelősek, legalábbis alkotmányjogilag, közjogilag az Országgyűlésnek, s nemcsak az uralkodó szolgái, hanem a nemzeti törvények végrehajtói is. Kétségtelen, hogy 1848ig a Szent Korona feje és teste - ahogy a későbbi közjogászok fogalmaztak - csökevényes volt abban az értelemben, hogy kizárólag a nemesség és egységes nemesi személyként a szabad királyi városok tartoztak bele a korona tagjai fogalmába. 1848ban valóban - miként Kossuth fogalmazott - beemelték a népet a nemzet sáncaiba, de ettől még az igazi jogegyenlőség nem jött létre. A társadalom jelentős része nem rendelkezett politikai jogosítványokkal, a korábbi 5 százalékkal szemben a népesség 7 százaléka bírt mindössze választójoggal, s maradtak olyan választójogi intézmények, amelyek a rendi elemeket éltették. (19.30)
