Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak

1999. december 8 (107. szám) - A Szent István-i államalapítás emlékének megörökítéséről és a Szent Koronáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):

8635 Az 1848. évi 5. törvénycikk, az első népképviseleti

választási tö

rvény kimondja: "Mindazok, akik eddig

választójoggal rendelkeztek, e jogukban függetlenül a

választójogi kellékektől meghagyatnak", tehát a cenzusok a

nemesi származásúakra nem érvényesültek. Az 1874. évi

XXXIII. törvény, mely felváltotta a '48as szabályo

zást,

továbbra is lehetővé teszi a régi jogon alapuló választójogot,

csak azt zárja ki, hogy újak belépjenek ebbe a körbe. Ez a

törvény úgy fogalmaz: "Mindazok, akik 184872 között

valamely választás során valamely választójegyzékbe

felvétettek, azok továb

bra is ilyen jogosultságokkal

rendelkeznek." Maga a Szent Korona tana igazán az 1870es évektől kezd

kifejlődni. Döntő szerepet játszik ebben a fejlődésben a

jogtörténész iskola, első megfogalmazója e gondolatoknak,

Hajnik Imre, a magyar jogtörténetírás eg

yik meghatározó

személyisége, egyébként Vencel Gusztávval együtt. Hajnik Imre

megfogalmazása a Szent Koronatan klasszikus definícióját

tartalmazza, idézem: "Király és nemzet a Szent Koronában

egyesül a közhatalom egészét adva az Országgyűlésen, ahol

együt

t alkotják a Szent Korona egész testét." Ez utóbbi kifejezés

a Szent Koronatan organikus társadalmi egységet kifejező

jellegét kívánta bizonyítani. Hajnik Imre gondolatait aztán Timon Ákos fejleszti tovább,

aki Magyarországon a Szent Koronatan legitimist

a felfogású

képviselői közül talán a legjelentősebb volt, és akinek a nézeteit

egyébként 1931ben - miként erről ma több alkalommal is szó

került - Eckhardt Ferenc élesen bírálta. Timon Ákos elismerte,

idézem: "Az 1848as törvények óta az egész magyar nemz

et a Szent Koronát fején viselő királlyal egyetemben alkotja azt az

egységes közjogi egészet, élő szervezetet, amit a középkori