Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 8 (107. szám) - A Szent István-i államalapítás emlékének megörökítéséről és a Szent Koronáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. KISS GÁBOR (MSZP):
8584 legjelentősebb mozzanat és a legnagyobb tett. Helyeselhető, hogy róla az Országgyűlés külön törvényben is megemlékezzék. Nem lehet ennek akadálya az emléktörvényalkotás műfaji nehézsége sem, ha közös akarattal képesek vagyunk legyűrni egy ilyen elhatározás legfőbb buktatóját, azt, hogy az az aktus a meghasonlás, a viszály, a triumfálás és az al ávetés monumentuma legyen, az egységes elhatározás és egyetértés megjelenítése helyett. A cél érdekében szükséges, hogy a döntés részesei képesek legyenek ésszerű korlátokat szabni világnézetük vagy ízlésirányultságuk követelményeinek, méltányos keretek kö zött elfogadva vagy legalább tudomásul véve a másféle nézetek vagy ízléshiányok igényeit. Ez egyben politikai elveik megőrzésének biztosítéka is. A kölcsönös megértésre és egyetértésre való törekvés hiányában a törvényhozási aktus önmaga ellentétébe fordul , alanyai méltatlanná válnak vállalt szerepükre, hiszen amiben egynek kellene mutatkozniuk egy sorsfordító esemény megítélésében máig szóló tanulságainak lényegét illetően, abban megosztottak, ellenségesek, méltatlanul kisszerűek. A fentiek szellemében a k ormányindítványt általában és egészében hajlandó lennék elfogadni, ha az előterjesztés preambuluma némely elemének visszavonásában partnerségre lelhetnék. Elöljáróban szeretnék reflektálni Dávid Ibolya miniszter asszonynak egy észrevételére. Azt mondta, ho gy akik mást próbálnak kiolvasni a tiszta szándékokból, azok rosszhiszeműek. Szeretném megjegyezni ezzel kapcsolatban, hogy a szándék, a tett és annak a következménye között van egyfajta distancia. Ezért is lehetséges, hogy a cselekvés politikai tartalmát politikai értelemben, a szándékát morális értelemben is értékeljük. Szeretném továbbá hozzátenni, hogy a gondolkodás természeténél fogva másként gondolkodás, hogy Arthur Rimbaudt idézzem, " az én mindig valaki más". Ebben a
