Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 8 (107. szám) - A Szent István-i államalapítás emlékének megörökítéséről és a Szent Koronáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. KISS GÁBOR (MSZP):
8585 kontextusban még a keresztény e gyházatyák is így gondolkodnak, ezért tehát senki rossz néven nem veheti, ha más típusú előfeltevésekből egy ugyanazon kérdésre vonatkozóan is más következményre jutunk. Ezt annál is inkább kell hangsúlyoznom, mert Dávid Ibolya miniszter asszony azt is elm ondta, hogy a törvény beterjesztésének legfőbb üzenete és sugallata, hogy a hazának minden polgára a közhatalom részese. Ezzel összefüggésben azonban meg kell kérdeznem, mit kezdjünk akkor a keresztény Magyarország idiómájával. Tisztelettel kérem a kormány képviselőit, válaszoljanak két kérdésre. Lehetségese Magyarországon magyarnak lenni a politikai kereszténység elvein kívül, és lehete erkölcsösnek lenni a kereszténység elvein kívül? A történelmi eszmények és tettek interpretációja, a szimbólumképzés és a historizálás kérdéseire szeretnék egy pillanatra még tekintettel lenni. Ugyanis azt tapasztalom, hogy a történeti eseményeket nagyon is egyneműen vagyunk hajlamosak felfogni, és visszavetítjük a mai érdekek és célok szolgálatába állítva a történelmi ese ményeket. Ez az emléktörvény tulajdonképpen paradoxon, amelyet sajátos részéről általános érvényűre szeretne emelni. Szeretnék egy pici példával illusztrációt is adni ehhez, és hogy rosszhiszeműnek ne tartassak, XV. századi példát veszek. "Mondja bizony mi nden ember: boldog vagy, Pannonia. Zengjen ajkad, szóljon vígan most az Isten himnusza, mert nem köznép sorából küldött Isten nevelőt: királyod lett prédikátor apostolod, magvetőd. Ha a nemzet mesterének mást is bírna vallani, tetszett volna Istenének más apostolt küldeni. Ám e nyakas, délceg fajta, kardos markú nemzetet nem más, csak egy magafajta harcos téríthette meg." Így zeng a hangos szó a XV. századi Istvánzsolozsmában. Nagyon érdekes, mert meggyőzhet minket arról, hogy milyen furcsán lehet átkölten i
