Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 7 (106. szám) - Az egyes munkaügyi és szociális törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - KISS PÉTER (MSZP): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz):
8204 Azért mondom, hogy ne emlegessük a kényszermunkát, mert önök is küszködtek az elmúlt kormányzás alatt a jövedelempótlósok tartós munkanélkülisége kapcsán, azaz a jövedele mpótlós ügyekkel. Ugyanis nagyon sok ember van ezen a kényszerkenyeren, és ez szomorú sors. Kérem, ne higgye azt, hogy nem értünk hozzá valamelyest, hogy nem vagyunk a munka közelében. Magam tíz éven keresztül foglalkoztam munkanélküliekkel, nagyon nehéz v elük, és sok nyomorúságot lát az ember. Önök hogyan szabályozták ezt a kérdést? Önök írták elő azt, hogy 90, majd 180 nap jogszerző munkanapot kell szerezni. Ezt mivel lehetett megszerezni? Az önkormányzatoknál lehetett munkával. Önök is küszködtek vele, s tudják, hogy ebben eredményeket lehet elérni, mert valahogy megpróbálták megszerezni az időtartamot, de azt is megtették, hogy magára hagyták azt, aki nem szerezte meg. Akkor ott milyen felelősség volt, képviselő asszony? Ugyanis, ha valaki nem szerezte m eg a 90 napot, akkor nem kaphatott semminemű ellátást. Ha a 180at nem tudta megszerezni, hasonló mód nem kapott. Én úgy gondolom, hogy akkor hagyták igazán magukra a munkanélkülieket, a jövedelempótlósokat, s nem most e törvény kapcsán! Azt kérem, legyene k szívesek azért megfontolni, van értelmes munka az önkormányzatoknál, s nagyon sok emberrel találkoztam, aki azt mondta, hogy mérnök úr, ha lenne szíves, inkább munkát adjon nekem, mint segélyt, és szívesen vállalta a közhasznú munkát, mert az munka. Nagy on sok ilyen tisztességes ember él a munkanélküliek között... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) jövedelempótlón. Köszönöm szépen, elnök úr.
