Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. december 1 (104. szám) - Az önálló orvosi tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitája - ERKEL TIBOR (MIÉP):
7484 ellátási kötelezettség vagy a la kosság szabad orvosválasztása útján. A kettő között ellentmondás van. Jelenleg mindkét megoldás működik, keveredik, és ez sok problémát okoz. A területi ellátási kötelezettséggel rendelkező és nem rendelkező háziorvosok között feszültség van, amely a beteg ellátás tekintetében hátrányos. A területi ellátási kötelezettséggel nem rendelkező háziorvosok nem tartanak ügyeletet, nem kötelesek a súlyos betegekhez kimenni, előfordul, hogy beteget csak előjegyzés alapján fogadnak. Helyettük a területi ellátási kötel ezettséggel rendelkező háziorvosok kénytelenek ellátni a sürgősségi eseteket, és ők utalják be a betegeket a kórházba. A munka nehezebb része hárul rájuk. Ez a megkülönböztetés - elsősorban a fővárosban - a háziorvosok két kasztját hozta létre, és ez kétfé le betegellátást jelent, ami rendkívül helytelen. A törvényjavaslat általános indoklásában szerepel, hogy a háziorvosi tevékenységet tíz éve lehet vállalkozásban végezni, és 1992 óta a háziorvosi és házi gyermekorvosi tevékenység elsődlegesen vállalkozási keretet kapott. Ez igaz. De az is tény, hogy a háziorvosok munkaviszonya jelenleg is többféle: közalkalmazotti munkaviszonyban álló háziorvosok; területi ellátási kötelezettséggel rendelkező, az önkormányzattal szerződéses viszonyban álló vállalkozó házior vosok; területi ellátási kötelezettség nélkül, magánrendelőben vagy önkormányzati rendelőben dolgozó vállalkozó háziorvosok. Nyilvánvaló, hogy a közalkalmazotti státus ellentétes a vállalkozói státussal, közalkalmazott háziorvos nem kaphat praxisjogot, csa k akkor, ha előbb vállalkozóvá válik. A törvényjavaslat nem tér ki a közalkalmazotti minőségben dolgozó háziorvosra, pedig léteznek önkormányzatok, ahol a háziorvosok többsége nem vállalkozó. Vagy azért, mert az
