Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. november 29 (102. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - CSURKA ISTVÁN (MIÉP):
6528 Köszönöm a figyelm üket. (Nagy taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Csurka István frakcióvezető úr, Magyar Igazság és Élet Pártja. CSURKA ISTVÁN (MIÉP) : Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Az ezredfordulóhoz valamennyien a változás misztikus reményét fűzzük. Egyéni sorsfordulások, megigazulások, szerencsék, szerelmek, beteljesedések milliárdjai vannak elképzelve, megálmodva. De a nemzeti, a közösségi sors jobbra fordulását is elképzelik nag yon sokan. A hadak útján is egyre nagyobb a reményforgalom, és igenis a nagy politikai változás is benne van a magyar milliók újévi és adventi álmaiban. Ez mindig így volt, most hatványozottan így van. Megfelelünke ennek a várakozásnak? Sajnos nem. Tíz év óta csak a volt rendszer nemzetsorvasztó örökségével küzdünk, és nem tudunk fölibé kerekedni. Egy haszonélvező kaszt aljassága, önzése, vagyonkisajátítása, árulása, hatalmi tébolya és a maga tehetetlenségével és szervezetlenségével birkózó magyar kisember , a polgár, a paraszt, az értelmiségi, a munkás kiszolgáltatottsága vívja egyenlőtlen harcát a nagyhatalommal, a pénzzel. A demokrácia csak féldemokrácia. Észrevétlenül elérkeztünk egy már soha jóvá nem tehető hibához. Megérkezhetünk valamibe, amiből végké pp nincs kiút. Olyanok kezdünk lenni, mint Szolzsenyicin nehéz, büdös, nedves darócokba csavart elítéltjei, akiket bezsúfoltak hideg vagonokba valamelyik moszkvai teherpályaudvar legkülső vágányain, elindul velük a hosszú szerelvény, és a bedeszkázott abla kok mögött a sötétben senki sem tudja, hogy hová megy velük a vonat. Hetekig, örökkévalóságnak tűnő ideig kattognak a
