Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. november 29 (102. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - CSURKA ISTVÁN (MIÉP):
6529 kerekek, megy a szerelvény, és visz több ezer embert ismeretlen szenvedésekbe. De vajon mi, mostani század- és ezredvégi magyarok, tudjuke, hová visz bennünket vicinálisunk? Ha mellőzzük a valójában semmit nem jelentő közhelyeket, bevallhatjuk, hogy nem. A tíz év óta megoldatlan alapkérdések ma is azok. Érvényes döntések hiányoznak. Törvényeket nem tartanak be, mert nincs mögöttük szankció és erő, amely betartatná őket. A megélhetés bizonytalan. Az egzisztencia nélkül maradás félelme irányítja milliók életét. A társadalom állandósultan bizonytalanságban él. Most derül ki, hogy a késő Kádárkorban kialakult uralkodó réteg a hatalmát, amely mo stanra a pénz fölötti rendelkezésben összpontosul, ma már csak ennek a bizonytalanságnak az életérzéssé tételével tudja fenntartani. Ne higgy semmiben, ne is reménykedj változásban, porszem vagy! A bizonytalanság fenntartásában fő szerep jut a volt nómenkl atúra sajtómonopóliumának. Befejezték a gazdaság elsuchmanosítását (Derültség a Független Kisgazdapárt soraiban.) , a közreműködésüket, a feladatuk most az, hogy a megtartásban segédkezzenek. Ehhez kell a társadalom alsó és középerejét bizonytalanságban tar tani. A manipuláció, a félrevezetés és a magányosságra ítélés félelmetes méreteket ölt. Miközben az Országgyűlés a költségvetéssel birkózik és a jóindulatú emberek, szervezetek, közösségek, a kisemberek reménykedve lesnek egyegy százaléknyi életesélyre, a zavart keltők egy központból irányítva dobják be az értelmetlen témákat, a megfigyelési bizottság jelentése körüli cécókat, ami mögött voltaképpen médiajátékosok, testőrtisztek gáláns vagy éppen alig gáláns kalandjai állnak. Pedig a dolog pofonegyszerű. ( 15.00) Valamely KISZtáborban kétféleképpen lehetett körbeszeretkezni: a táborvezetés engedélyével vagy anélkül. (A
