Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. november 29 (102. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter:
6527 hogy leírja mindazt, amire adott esetben megkaphatta volna az adekvát választ, me rt itt hallom Járai miniszter úrtól, hogy egyszerűen nem igaz, hogy tagja volt az MSZPnek, az MSZMPnek vagy valamelyik baloldali pártnak. Tisztelt Képviselő Úr! (Általános zaj. - Az elnök csenget.) A lényeg az, hogy a kormány vállalja a múltat, hangsúlyo zom, hogy kétféle módon, és erről szólt az ön leírt anyaga. Az egyik az, amit kényszerűségből vállalnunk kell, és ez egyfajta örökség, amely rányomja a bélyegét a mindennapi munkánkra, amit röviden úgy szoktak megfogalmazni, hogy a szocializmusban a legros szabb az, ami utána következik. Ezt nyögjük tíz év óta. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Valóban kellett vállalnunk egyfajta múltat. Az más kérdés, hogy másfél év óta mit vállal a kormány felelősen. Ebben bizony, képviselő úr, amiért felelősséget vállal, azt fel tudnám sorolni, de ahogy észrevettem, ön nem arra volt kíváncsi, hogy mit értünk el az elmúlt másfél év alatt, annak ellenére, hogy árvíz, belvíz, hókár volt, hogy milyen családpolitikát tudtunk kialakítani, hanem egészen más kérdésről szeretne ön beszélni. Csak egyet nem értek: Kovács frakcióvezető úr rendszeresen - amikor felszólal - az ellenzék és a kormány közötti megbékélést, a múlt elfeledését és a jövő építését szorgalmazza. Minden egyes alkalommal kezet nyújtok egy ilyen jövőépítéshez, és m inden egyes alkalommal döbbentem hallgatom azt, amikor ilyen ok nélküli és cél nélküli felszólalásokat hallok, mint amit a képviselő úr ma tett. Az az egyetlen kitétele, amely Kövér miniszter úr parlamentben elhangzott beszédére vonatkozott, az pedig utóbb többszörösen is korrigálásra került részéről is, amikor elnézést kért, hogy kit nem akart megsérteni, szándéka csak egy volt: azt bebizonyítani, hogy e mai kormány tagjai között egy sincs, aki a megszállók oldalán fegyvert fogott volna.
