Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak

1999. október 21 (95. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):

4448 Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Wekler Ferenc)

: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Béki Gabriellának,

az SZDSZ képviselőjének. BÉKI GABRIELLA (SZDSZ)

: Elnök úr, köszönöm a szót. Csáky András hozzászólása

késztetett arra, hogy felidézzem a ke

zdeteket, azt a bismarcki szociálpolitikát, azt a bismarcki gondolatot, hogy az embernek

aktív életszakaszában kell előre gondolkodnia, kell előre

gondoskodnia a maga öreg éveiről, amikor majd nem lesz képes

jövedelemhez jutni. A nyugdíjbiztosítás eredeti

első és tiszta

gondolata az előtakarékosság volt, az a rendszer, amibe most a

'97es nyugdíjreformmal részben áttértünk, visszatértünk. De ha Magyarország gyakorlatát nézzük, Magyarországon

is a századfordulón, amikor elindultak a nyugdíjbiztosítási

pénz

tárak, a többi nyugdíjbiztosítási pénztár különböző

foglalkozási csoportokra szerveződött. Először a

közalkalmazottakra szerveződött ilyen, akkor az volt az alapja,

hogy félreteszik a pénzüket, hogy majd néhány évtized múlva

nyugdíj formájában visszakapjá

k. Nem ezeknek a pénztáraknak a rossz gazdálkodása, a

felelőtlensége és a többi vezetett oda, hogy ez a rendszer így,

ebben az eredeti tiszta formájában felborult, hanem a háború. A háború, ami eljött, ott voltak az idős emberek, ott volt egy

csomó szerzet

t jog, hiszen megtörténtek a befizetések, és

szükségképpen át kellett állni arra az egyik évről a másikra

történő finanszírozásra, hogy az éppen aktív dolgozó generáció

"eltartja" az éppen nyugdíjasokat, következésképp ezt egy

történelmi szükség hozta. Érd

emes volt azon gondolkodni, hogy az eredeti filozófiához

(Az elnök a csengő megkocogtatásával