Országgyűlési napló - 1999. évi őszi ülésszak
1999. szeptember 7 (83. szám) - Bauer Tamás (SZDSZ) - a pénzügyminiszterhez - "Mire jó a biztosítási adó?" címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár:
436 kérdésben, amelyet éppen törvényjavaslat formájában tárgyal az Országgyűlés, de ezt nem tiltja a Házszabály, bár némileg szokatlan. Nem ütközik a Házszabályba, ezért örömmel válaszolok a képviselő úr kérdésére, annál is inkább, mert úgy gondolom, hogy így lehetőségem van néhány félreértés eloszlatására. Mint azt a képviselő úr is bizonyára jól tudja, a biztosítási adó önálló adóként szinte minden fejlett országban ismert. Ez az önálló biztosítási adó szerte Európában főként azért alakult ki, mert az áfa típusú hozzáadott értékadó az Európai Unió irányelve szerint a biztosítási szolgáltatásokat adótechnikai okokból nem adóztatja. Gazdasági, pénzügyi és társadalmi indokok sincsenek annak magyarázatára, h ogy miért érinthetetlen a biztosítási szolgáltatás a fogyasztást terhelő adóval. Példaként említem meg, hogy a diákétkeztetéstől az energiaellátásig szinte minden szolgáltatás legalább 12 százalék adót visel. Vajon indokolte az ilyen megkülönböztetés, ami kor a benyújtott törvényjavaslat 2,5 vagy legfeljebb 5 százalékos biztosítási adót javasol, sőt, továbbra is adómentesek lesznek az életbiztosítások, a betegség- és balesetbiztosítások, amelyek összességében a biztosítási szerződések mintegy harmadát alkot ják. A nemzetközi gyakorlatban ennél jóval magasabb adókulcsokat alkalmaznak. Feltételezem, hogy az interpelláció nem a többletbevételkeresés szándékával fogalmazódott meg, ha mégis így lenne, akkor a képviselő úrnak lehetősége van arra, hogy módosító ind ítvány formájában ezt megtegye. Kérdésére válaszolva: eddig nem derült ki, hogy mi okozza a biztosítók elképesztően magas költségeit a biztosítási adó bevezetése kapcsán. Erre eddig különböző adatokat közöltek a
