Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 22 (81. szám) - A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BARÁTH ETELE (MSZP):
326 hogy gazdagodjon ez a törvényjavaslat! Mindannyiunk közös érdeke, hogy ebből egy megfelelő törvény szülessen, és azt gondolom, hogy megfelelő, na gy súlyú konszenzussal szülessen ez a döntés. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm képviselő úr hozzászólását. Ismételt hozzászólásra kért lehetőséget Baráth Etele képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportj ából. Megadom a szót a képviselő úrnak. DR. BARÁTH ETELE (MSZP) : Kedves Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Urak! Képviselőtársaim! Életemben először adatik meg, illetve az elmúlt ötéves praxisomban, hogy utolsó hozzászólóként, ráadásul ismételt hozzászólóké nt megpróbáljak kötetlenebbül, és valóban az elhangzottakkal összefüggésben mondani néhány szót. Amikor ez az egész vita megkezdődött itt egykét héttel ezelőtt, akkor a lelkem tulajdonképpen teljesen tele volt keserűséggel, mert világos volt számomra, hog y a kormány a maga 51 százalékával ezt a törvényt úgy fogja módosítani, ahogy akarja. Úgy éreztem, hogy tulajdonképpen nincs sok értelme, hogy itt mi megszólaljunk. (22.30) Ma este, amikor Torgyán miniszter úr le akarta záratni az általános vitát, akkor az t gondoltam, beigazolódott, lámlám, értelmetlen dolog egyáltalán beszélni. Most mégis azt érzem, talán azért, mert a hozzászólók közül én voltam a legöregebb - hadd csatlakozzam Göndör képviselőtársamhoz , hogy agg, hajlott koromra való tekintettel érdem es még egy kísérletet tenni, ezért még egy módszertani javaslattal is megtoldanám az eddigi gondolatainkat. Én nem tudom, hogyan történik ez a minisztériumban - bár én is dolgoztam államtitkárként egy tárcánál, de nem volt szerencsé m foglalkozni ilyen törvényjavaslat elemzésével , azt javaslom, el kellene olvasni ezeket a hozzászólásokat, ebből kellene csinálni egy tisztességes listát, hogy ezekben mik voltak a fontos gondolatok, függetlenül attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki o ldalról jöttek. Mindegyik pártból meg kellene kérni egyegy olyan hozzászólót, aki jelentősebb és értelmesebbnek tűnő gondolatokat mondott el, és a nyarat kihasználni arra, hogy mielőtt a részletes vita megindul, esetleg bizonyos konszenzusra lehessen jutn i. Annyi egybehangzó és kifejezetten előrevivő gondolat volt, hogy nem lehet szégyenteljes a magyar polgári kormányzat miniszterének az, ha létre tud hozni egy olyan egyezséget egy ilyen vita után, amelyik a szavazatok területén eléri azt a bizonyos 8090 százalékot is. Miért tartanám ezt nagyon fontosnak? Azért, mert nincs igazuk azoknak, akik egy ilyen törvénynél azt gondolják - s Hargitai képviselőtársamnak is válaszolnék ezzel , hogy egy vagy három év múlva majd módosítjuk ezeket. Nem! Az alaptörvényj avaslat és az országgyűlési határozat - elfogadom - tele van megoldatlansággal, ami nagyon sok problémát is okoz, de lényegét tekintve mégis progresszív, előremutató törvényjavaslat és országgyűlési határozat volt. Emlékszem arra a hihetetlen vitára, ami e zeket megelőzte, akár az akkori koalíciónkon belül, akár azon kívül. Emlékszem arra a délutánra, amikor Balsay államtitkár úr jelenlétében ez a bizonyos hétrégiós változat végül is több párt jelenlétében, a miniszter úr koordinációjával kompromisszummal ér t véget, és belekerült az országgyűlési határozatba, hogy a tanulságok alapján két éven belül - pontosabban 2000 végéig - ezt felül kell vizsgálni. Mi történik? Elfogadtunk akkor egy kompromisszumot, betettük egy országgyűlési határozatba, de most nem vizs gáltuk felül, hanem egy az egyben beemeljük egy törvénybe és azt mondjuk róla, hogy majd lesz ettől független régió. Nem hiszem el! Ezek a lépések, ez az intézményrendszer önmagát legitimálja, és sajnos rossz irányba fogja legitimálni. Van már annyi történ elmi tapasztalatunk, hogy tudjuk, képes erre egy adminisztratív rendszer. Most érdemes megállni, mielőtt ezeket a törvényi megfogalmazásokat megtesszük.
