Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 22 (81. szám) - A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. BAJA FERENC (MSZP):
300 kormányzaton belüli intézményrendszer létrehozása kezelhetné azt a kérdést, amelyben a kormányzaton belül a területfejlesztés súlya megnöveks zik. Nem történik meg, ilyen javaslat nincs a törvénytervezetben, és úgy tűnik - mivel a kormánykoalíció oldala le szeretné zárni ezt a vitát , nem is fogják meghallgatni azokat a módosító javaslatokat, amelyek e célt szolgálnák. Nem öncélú a kormányzaton belül egy területfejlesztési kabinet, vagy egy erőteljesebb összkormányzati területfejlesztés kialakítása. Ez a cél azért lenne üdvös, mert ezen keresztül lehetne a források koncentrációját elérni a különféle ágazatok között arra vonatkozóan, hogy a terül etfejlesztési programokat egységesebben és hatékonyabban finanszírozza ez az intézményrendszer. Ez a törvényjavaslat a forrásokról egyáltalán semmilyen formában nem beszél. Megmarad abban az intézményrendszeri átalakításban, amely nem előrelépés, hanem vis szalépés. De ezzel együtt is a legnagyobb hibája, hogy nem kényszeríti ki, hogy jóval jelentősebb forrásokat kapjon a területfejlesztés az elkövetkezendő időszakban. A területfejlesztés forrásainak integrálása az előző kormányzat számára is egyik lépésről a másikra haladt. Nem volt maradéktalanul sikeres, ezt őszintén mondhatom. Éppen ezért sajnálom, hogy pontosan azt az eszközrendszert, amely, egy parlamenti többpárti demokráciában igenis a pozitív nyomásgyakorlás eszközrendszerét jelenítheti meg az ágazat i kormányzással szemben. Egy területspecifikus progresszív gondolkodásmód, egy alulról építkező finanszírozási rendszer megjelenítéséhez nem nyújt segítséget ez a törvénytervezet, nem kéri a parlamenti demokrácia pozitív eszközrendszerét. Hiszen, mondjuk m eg őszintén, a kormányzat ágazatközpontú gondolkodásmódjával szemben igenis a parlament az, amely sokkal inkább területspecifikus elképzelésekben tud gondolkodni, és sokkal inkább a parlament az, ahol a térségben, területen megválasztott képviselők szövets égesei lehetnek egy ilyen rendkívül progresszív, és az Európai Unióban egyébként már akár a tartományi rendszerben, akár a térségi rendszerben megszokott és gyakorlott gondolkodásmódnak. Tehát hiányolom azt, hogy ebben a területfejlesztéshez kötődő finansz írozási rendszerben nincs olyan javaslat, amelyet támogathatnánk, amely pozitív módon akár a Vidékfejlesztési Minisztérium égisze alatt, akár egy területfejlesztési kabinet égisze alatt az elkövetkezendő időszakban növekvő forrásokat jelenthetne a területf ejlesztés számára. Ebben a törvénytervezetben nem jelenik meg kiemelten a területrendezés problematikája, márpedig az egyik legkomolyabb lemaradás e területen van; nem annyira az intézményrendszer kiépítésében, mint abban, hogy nem világos a területrendezé si tervek integrációja, és bizony késésben van az országos területrendezési terv elfogadása is. Ennek a törvényjavaslatnak pozitív prioritást kellene adnia e területen, és szembe kellene néznie azzal a kihívással, hogy vajon ezek a területrendezési tervek egyrészt mikorra készülnek el, másrészt hogyan integrálódnak az önkormányzatok és a parlament területrendezéshez kötődő jogalkotási rendszerében. Mi a kétharmados és mi az egyszerű többségű, és hogyan jön létre az a tervhierarchia, amelyet immáron az Alkot mánybíróság döntése után a kormánykoalíció és a tisztelt kormány a parlament számára rendelkezésre bocsáthatna? Márpedig ez lenne a kivezető út egy olyan típusú területfejlesztés számára, amely nem annyira projekt, mint programcentrikus. Ezek a programcen trikus területfejlesztések csak területrendezési terveken alapulhatnak. Ezeknek a területrendezési terveknek az elfogadása, egyeztetési mechanizmusa hiányzik, és ha ebben a törvénymódosításban nem rendezzük, akkor a későbbiekben olyan partikuláris részvitá kat fog eredményezni, amelyek lehetetlenné teszik, hogy szakmai, szakmapolitikai és finanszírozási konszenzus keretében eljussunk végre a programelvű területfejlesztés irányába. Egyáltalán nagyon kevéssé foglalkozik ez a javaslat az Európai Unió azon szakm ai igényeivel, amelyek nem elsősorban a regionális intézmények kialakítását, hanem azokat az igényeket jelenítik
