Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 22 (81. szám) - Az Országgyűlés döntése az MSZP képviselőcsoportja által benyújtott kérelemről az ügyrendi bizottság 19/1998-2002. ÜB. (1999. május 20-ai) eseti jellegű állásfoglalásával, illetőleg a 20/1998-2002. ÜB. (1999. május 20-ai) eseti jellegű állásfoglalásáv... - ELNÖK (dr. Áder János): - TÓTH ANDRÁS
282 ELNÖK (dr. Áder János) : Tisztelt Országgyűlés! Arra figyelemmel, hogy a két állásfoglalás egymással összefügg, a kérelmekről történő tárgyalásra együttesen kerül sor. A határozathozatalok előtt elsőként a döntést indítványozó képviselőcsoport egy képviselője szólal fel. Ezt követően a bizottság állásfoglalásainak indokait az ügyrendi bizottság előadója ismerteti. A képviselőcsoportok álláspontját ötperces időkeretben egyegy képviselő fejtheti ki, ezután képviselőcsoportonként legfeljebb egy képviselő három percben hozzászólhat. Végül ötöt perces időkeretben a döntést indítványozó képviselőcsoport egy képviselőjét, valamint az ügyrendi bizottság előadóját felszólalási jog illeti meg. Tisztelt Országgyűlés! Elsőként megadom a szót Tóth András képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt. TÓTH ANDRÁS ( MSZP , országos lista): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztel t Képviselőtársaim! Az ügyrendi bizottság állásfoglalása összhangban van azzal az április 29ei rendkívüli üléssel, amelyet a kormánypárti többség passzivitása miatt igazából nem lehetett megtartani. Annak érdekében, hogy a kérdésben állást lehessen foglal ni, három konkrét kérdésről kell a véleményt kialakítani. Az első kérdés az: április 29én ülést tartotte a Magyar Országgyűlés? Ez az ügyrendi bizottság ülésén is vitatéma volt. Azt gondolom, ez ma már kevésbé vitatható, hiszen az Országgyűlés hivatalos jegyzőkönyve bizonyítja, hogy ezen a napon ülés volt, hiszen napirend előtti felszólalások voltak; annak ellenére ülés volt, hogy az Országgyűlés napirendet nem hagyott jóvá. (19.10) Másrészt arra kell választ adnunk, hogy érvényben vane az az ügyrendi bi zottsági állásfoglalás, amely arról szól, hogy a Házszabály "hetente" kifejezése hogyan értelmezendő. Idézem az ügyrendi bizottság általunk érvényesnek tartott állásfoglalását, amely azt mondja ki, hogy "az interpellációk és kérdések tárgyalására, valamint időtartamára vonatkozó előírások értelemszerűen azokra a hetekre vonatkoznak, amelyeken az Országgyűlés rendes vagy rendkívüli ülésszak alatt egyébként ülést tart". Tisztelt Ház! Ennek ellenére mindnyájan tudjuk, nem kapott lehetőséget a Ház arra, hogy az onnali kérdések, interpellációk és kérdések megtartására sor kerüljön. Ennek az az oka, hogy valóban, a jelenleg érvényes Házszabály két egymással ellentétes szabálysort tartalmaz. Az egyik azt tartalmazza, hogy a mindenkori többség állapítja meg a napiren det, és a napirend megállapítása elemi feltétele annak, hogy a Ház a napirendben szereplő kérdéseket tárgyalja. Ugyanakkor álláspontunk szerint az is része a Házszabálynak, hogy az interpellációra, azonnali kérdésre és kérdésre időt kell biztosítani, mégpe dig úgy fogalmaz a Házszabály, hogy "a napirendben feltüntetett időpontban". Erre hivatkozva a kormánypárti többség az ügyrendi bizottságban úgy foglalt állást, hogy ha az interpellációra, kérdésre és azonnali kérdésre fordítandó időt a napirendben feltünt etett időpontban kell biztosítani és a parlamenti többség nem fogadja el a napirendet, akkor ennek hiányában nem lehet megtartani az interpellációt, kérdést és azonnali kérdést. Mi nem azt mondjuk, hogy a dolog egyértelmű, nem azt állítjuk, hogy ebben az e setben csak az a hivatalos és kikezdhetetlen álláspont, hogy meg kellett volna tartani. De azt állítjuk, hogy itt két szabály ütközik, egy eljárási rend a napirend megállapítására és egy garanciális szabály, amely az ellenzék jogává, illetve lehetővé teszi az interpellációk és kérdések megtartását. Ebben az esetben, azt gondolom, nem az lett volna a tisztességes eljárás, amit az ügyrendi bizottság tett, hogy ezt a hiátust ügyrendi bizottsági állásfoglalással tölti ki. Szeretném visszaidézni az Alkotmánybíró ság március 29ei határozatát, annak indoklását, amely a következőt tartalmazza: "Az Országgyűlés bizottsági állásfoglalásokkal nem helyettesítheti a házszabályszintű szabályozást." Márpedig álláspontunk szerint a jelenlegi általános érvényű állásfoglaláss al ezt tette. Úgy gondoljuk, nem egy kategorikus állásfoglalást kellett volna hozni, hanem ebben az esetben meg kellett volna adni a lehetőséget, hogy a Házszabály értelmezésével, adott esetben módosításával lehetőség nyíljon a jelenlegi hiátus kiküszöbölé sére. Úgy vélem, most a Ház abban a helyzetben van,
