Országgyűlési napló - 1999. évi nyári rendkívüli ülésszak
1999. június 21 (80. szám) - Az adatvédelmi biztos 1998. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint az ennek elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ adatvédelmi biztos:
124 Fontosnak mégis azért érzem az eddigi megszólalásokat is és ennek a kérdé snek az alapos megbeszélését, mert nemcsak a MIÉPfrakció véleményében, hanem olykor a közvélekedésben is előfordulnak azok a gondolatok, amelyeket itt hallottunk. Talán természetes is ez egy olyan országban, ahol rossz a közbiztonság, ahol nagy a szürkega zdaság és a feketegazdaság, ott politikai pártállástól függően és függetlenül gyakran megszólal egyszerű emberekben is az a vélekedés, hogy mit kekeckednek itt adatvédelemmel, vagy mit kekeckednek itt általában az emberi jogok védelmében, hogy talán káros is az a tevékenység, amit az ombudsmanok, a különböző feladattal megbízott ombudsmanok folytatnak. Ez az, amiért beszélni kell a dologról. Azt hiszem és odáig még egyet is értek bármely oldalú megszólalóval, hogy van mit összeegyeztetni, hogy nyilvánvalóan össze kell egyeztetni az emberi szabadságot, az állampolgári autonómiát azzal a közérdekkel, amit adott esetben egy államérdek fejezhet ki, és amely valamilyen betekintésre irányulhat. Két megjegyzést azonban mégis kell ehhez az összeegyeztetési feladatho z tenni, és voltaképpen ezért kértem szót. Egyrészt természetes, hogy jogállamban intézményesen a különböző összeegyeztetendő érdekek képviselői közül a védtelenebbet védik, és az állampolgár és a hivatal viszonyában - akár az adatokat, akár a jogokat teki ntve - mindig az állampolgár a védtelenebb. Hiszen ezért született meg a különböző típusú ombudsmanok intézménye, és ezt a fajta tevékenységet éppen ezért nyilván erőteljesebben a védtelenebb állampolgár védelmében kell kifejteniük. A másik: úgy szólt ez a hozzászólás, hogy igen rossz véglet kezd kialakulni, amikor az átlátható állam és az átláthatatlan állampolgár, mondjuk így, ellentmondása felé haladunk. Ezzel kapcsolatban azt szeretném megjegyezni tehát második megjegyzésként: sose felejtsük el, hogy az állam az állampolgároké, de az állampolgárok nem az államé. Vagyis az állampolgár teljes joggal követeli meg az államtól, ami az övé, a lehetőleg teljes átláthatóságot, tényleg egy nagyon szűk területtől, az államtitkok minél szűkebbre szabott területétől eltekintve. Ez tehát egy jogos és minél teljesebb igény az állam átláthatóságát illetően. Mivel azonban fordítva ez a viszony nem igaz, az tehát nem igaz, hogy az állampolgárok az államnak valamilyen tulajdonai vagy birtokai lennének, az ő szempontjukból, az ő irányukban az átláthatóságot az állam és hivatalai csak kivételes és nagyon indokolt esetben követelhetik meg. Én tehát nagyon végletes fogalmazásban még azt is el tudom fogadni, hogy az állam legyen teljesen átlátható, kevés kivételekkel, és az álla mpolgárnak igen, legyen joga az átláthatatlanságra, természetesen kevés és jól meghatározott, közérdektől vezetett kivétellel. Mivel ez a viszony azonban a demokráciákban így épül fel, azt hiszem, hogy nemcsak a különböző biztosok intézménye mint jogfilozó fiai alapelv volt hasznos, hanem föltétlenül hasznos az a tevékenység is, ami itt a védtelenebb állampolgárt védi, és az állampolgár felé biztosítja elsősorban az állam átláthatóságát és nem fordítva. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP és az S ZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Megkérdezem, kíváne még valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. Megkérdezem az előterjesztőket, ki kíván szólni. Majtényi László úrnak adom meg a szót, látom, hogy ő kíván jelentkezni. Tessék! (Dr. Majtényi László fellép a szónoki emelvényre.) DR. MAJTÉNYI LÁSZLÓ adatvédelmi biztos : Elnök Úr! Képviselő Hölgyek és Urak! Igyekszem a tőlem telhető tömörségre. Köszönöm szépen, kifejezetten Hende Csaba államtitkár úr előadását, ő beszámolt, mint hallották, egy sor olyan törvényjavaslat törvénnyé válásáról, amelynek a kezdeményezésében nekem volt személyes szerepem. Általában hadd mondjam azt, hogy a méltató szavakra természetesen nem reagálok, hanem ott, ahol nézeteltérést érzek.
