Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 10 (48. szám) - A temetőkről és a temetkezésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - IFJ. HEGEDŰS LÓRÁNT, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
275 különös hangsúllyal becsülendő halottak vannak az ország területén. 1951b en két, immár nem törvény, hanem rendelet látott napvilágot, az egyik minisztertanácsi, a másik belügyminisztériumi rendelet volt, és mindkettő a halotthamvasztás egyes kérdéseinek szabályozására vonatkozott. E rendeletek arra a tényre mutatnak rá, hogy új temetkezési mód lépett életbe a koporsós földbe temetés mellett. A következőkben, 1956ban, '64ben és '70ben a temetésről és a temetőkről miniszteri utasítás, minisztériumok együttes utasítása, kormányhatározat és minisztériumok együttes rendelete lát n apvilágot. Meg kell jegyeznünk, hogy a temetkezésbe büntetésvégrehajtási szerv határozata is beleszólt. Ezt a határozatot 1967ben jelentette meg a büntetésvégrehajtási szabályzat, és még 1974ben és 1979ben is megerősítette. Ez a szabályozás a temetkez ési kultúra mélypontját, pontosabban teljes eltűnését eredményezte. A szabályozás azt mondta ki ugyanis, hogy a kivégzetteket jeltelen sírba, szigorúan titkos módon kell elföldelni, bármiféle kegyeletgyakorlásra itt senkinek módja nem volt. Szomorú tükre e kor politikai helyzetének, hogy ilyen módon már a szabályzat megjelenése előtt is temettek, és ezek a korlátozások lényegében addig fennmaradtak, amíg 1990ben határozat nem született a halálbüntetés alkotmányellenességéről. Az elmúlt évtizedek alatt legr észletesebben az 1970es rendelet foglalkozott e kérdéssel, a temetőkkel és a temetkezési tevékenységgel. Kormányhatározatban adták meg a direktívákat, a tételes megfogalmazást pedig az építési és városfejlesztési, valamint az egészségügyi minisztériumi eg yüttes rendeletet tartalmazta. Áttanulmányozva a rendeletet, amelyet majd' harminc év múlva az előttünk fekvő törvényjavaslat kíván hatályon kívül helyezni, azt tapasztaljuk, hogy bár az ugyanúgy negyvenhárom szakaszt tartalmaz, miként a jelen javaslat, sz emlélete, a gyakorlat szabályozása egészségügyi szempontokból építkezik. Ezek után természetesnek is tekinthető, hogy a Jogtudományi Közlönyben '91 decemberében a kegyeleti jog szabályozásában található ellentmondásokat elemezve a szerző, Törő Károly felhí vja a figyelmet arra, hogy az Építési és Városfejlesztési Minisztérium hatáskörébe tartozik a köztisztaság, a szeméttelepek ügye is. Ide utalni a temetőket és a temetkezést annyi, mintha a halottat nem eltemetni, hanem eltakarítani kellene. Ez a szerző sze rint a személyiségi jogok sérelmét jelenti. Kétségtelen, hogy a kegyelet a személyiségi jogok köréhez tartozik, egyfelől. Másfelől azonban, akár a temetőkben látott egyszerű tapasztalatok alapján, akár filozófiai vagy a XX. századi pszichológiai szakirodal om alapján, a személyiségi jog hangsúlyozása nem elegendő. Tovább kell lépni az oly sokáig szemléletet meghatározó racionalitáson túl. Nem abszolút, de megengedő módon inkább Junggal értünk egyet, aki szerint: "A kritikus ész újabban látszólag eltüntette a halál utáni élet gondolatát is. Márpedig az embernek tudnia kell valamiféle szemléletet kialakítani vagy képet alkotni a halál utáni életről, még ha tehetetlenségét beismeri is. Aki nem ezt teszi, elveszített valamit." (9.30) Vajon mit veszített el vagy m it veszíthet el? - kérdezhetjük. Ha mást nem is, a kegyeletben megjelenő áhítatot mindenképpen, enélkül pedig, mint láttuk, a temetésből eltakarítás lehet, vagy mint amerikai példák mutatják, a temetést pótcselekvések váltják fel, például a halott lefagyas ztása, a halottkozmetika a halotti partik s a többi. Nézetünk szerint egyik lehetőség sem vonzó. Ezért is szolgált nagy örömünkre a jelen törvényjavaslat. Ezt áttanulmányozva ugyanis azt tapasztaltuk, hogy az eddig elveszített lehetőségekből most valami me gtérülhet. Erre enged következtetni az alapfogalmak rendszere, erre enged következtetni a benne foglalt új szemlélet, mely a temetkezésbe újra bevonja a vallások szertartásrendjét, de ugyancsak új szemlélet jelenik meg a temetkezés és a nemzet történelméne k, a nemzettudat formálásának viszonyában, a nemzeti kegyeleti bizottság létrehozásának és feladatrendszerének igényében. Ily módon e törvénytervezettől mind az egyén, mind a nemzet közössége többet várhat, mint az eddigi szabályozástól. Nem véletlen az a szócsere, hogy az 1970es dokumentum egyszerűen temetői
