Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 10 (48. szám) - A temetőkről és a temetkezésről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Gyimóthy Géza): - POZSGAI BALÁZS, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
276 munkákról beszél, most kegyeleti közszolgáltatásokról van szó, és csak remélhetjük, hogy ez más minőségű tartalmat és gyakorlatot jelenthet. Ezért, itt meg sem említhető értékei miatt támogatjuk a tör vényjavaslatot, és mivel támogatjuk, módosító javaslatainkkal megkíséreljük majd lehetőségeink szerint pontosítani, gazdagítani, finomítani azt. Erre annál is inkább szükség van, mert a temetésre és a temetőkre vonatkozóan eléggé megdöbbentő módon az elmúl t évtizedekben csak minisztertanácsi rendelet, kormányrendelet, minisztériumi, miniszteri rendelet, utasítás, határozat született, azaz törvény nem. A hosszú idő után végre az Országgyűlés által alkotott törvénynek ezért pontosnak, a jelent jól megfogalmaz andónak, a jövőt kielégítően irányítónak kell lennie. A törvényjavaslatban megvannak az ehhez szükséges feltételek. Mindent el kell követnünk, hogy ezeket kibontsuk, nemzeti hagyományainkat és az európai szokásjogot egyébként követve, ekként követve a szab ályozást. Tisztelt Ház! "A temetés után vesd le a fájdalmad!" - idézték az Ószövetséget a buszkatasztrófában meghalt fiatalok, gyerekek temetésén, mert örökös gyászban nem lehet élni. Ám erre csak akkor van esélyünk, ha a temetés méltó volt a halotthoz és az élőhöz is. E törvényt ezért úgy kell létrehoznunk, hogy ezt az esélyt most ne szalasszuk el. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Gyimóthy Géza) : Köszönjük. Megadom a szót Pozsgai Balázs úrnak, az MSZP képviselőcsoportja nevében felszólalni kívánó képvi selőnek. POZSGAI BALÁZS , az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A Magyar Köztársaság kormánya a belügyminiszter úr előterjesztésében benyújtotta a parlamentnek a temetőkről és a temetkezésekről szóló törvényjavaslatot. Ezt vitatjuk ma. Az elhunytak iránti tisztelet és kegyelet egyéni és társadalmi ügy. Az egyetemes emberi kultúra részeként jelenik meg egyegy nép, nemzet, közösség ez irányú kultúrája. A haláleseménnyel kapcsolatos kultuszt akarvaakar atlanul továbbadjuk. A kegyelet gyakorlása életünk természetes része. Többéves előkészítő munka után fekszik önök előtt ez a törvényjavaslat, amelyet egyaránt vár a szakma, de még inkább azok az érintettek, akik a gyász terhét viselik, akik a halott emléké nek megóvását, az elhalt ember személyiségének továbbélését szolgálják a végtisztesség megadásával, amely nem zárul le a kegyeleti szertartás befejezésével. Az eltemetés vagy az elhamvasztás, a hamvak, illetve a holttest elhelyezésének módja, a temetési sz ertartás, a temető, a sír, a síremlék, a sírbolt és a sírjelölés a személyiségvédelem fontos területe, olyan alapvető jog tárgya, amelyet törvény hivatott szabályozni. Eddig a végtisztességgel kapcsolatos kérdésekről törvény nem rendelkezett. Az előttünk f ekvő törvény sem teljes körű, nem egészében érinti az elhaltak személyiségvédelmi jogait. A törvénytervezet is attól a ponttól indít, miután a halottvizsgálati bizonyítvány kiadásra kerül. Így a tervezet nem biztosítja mindenre kiterjedően a törvényes kegy eleti jogokat. A temetéssel, az elhunyt emlékével összefüggő szolgáltatás olyan, részben anyagi, műszaki, részben humán jellegű egyéni és közösségi célú kommunális szolgáltatás, amelynek megszervezése, folyamatos biztosítása alapvetően közegészségügyi érde keket és kegyeleti célokat szolgál, szoros összefüggésben az emberi méltósághoz való alkotmányos joggal. A szolgáltatások folyamatossága, illetőleg a kapcsolódó igazgatási feladatok zavartalan ellátása alapvető lakossági és önkormányzati érdek. E kegyeleti közszolgáltatás sajátossága, hogy más kommunális vagy humán szolgáltatással nem helyettesíthető, időben csak korlátozottan halasztható, az iránta jelentkező szükségleteket kényszerűen ki kell elégíteni, a szolgáltatás technikai, szakmai
