Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 8 (46. szám) - A gyermekgondozási díj intézményének ismételt bevezetéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
100 a lapos okunk van arra, hogy ezt feltételezzük, hiszen december végén a kormányoldal egyszerűen rátette a "gyed" címkét ugyanarra a kasszára, amelyből valamikor a gyest finanszíroztuk. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem véletlen, hogy én már decemberben benyújto ttam egy módosító indítványt. Azt gondolom, hogy engem egyetlenegy esetben tudna meggyőzni a kormányoldal arról, hogy ezekben a feltételezéseimben tévedek, akkor ugyanis, ha a gyed bevezetésével, visszahozásával párhuzamosan ígéretet tenne arra, hogy a gye st is karbantartja. Ez a módosító indítvány az országgyűlési határozati javaslatukat ezzel az elemmel egészítené ki. Egészen pontosan úgy szól: "Az Országgyűlés elrendeli, hogy a gyermekgondozási segély évenként az infláció mértékével megegyezően kerüljön megemelésre." Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, nagyon az általános vitába tartozott, hogy ezt a módosító indítványt, ennek a tartalmát ide hozzam, hogy már most gondolkozzanak rajta, mennyire gondolják komolyan a családok általában vett támogatását , vagy mennyire diszkriminatív jellegű, amit meg akarnak valósítani. Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra jelentkezett Vojnik Mária. (Dr. Vojnik Mária: Nem, rendesre!) Nem, rendes hoz zászólásra. Csáky András is rendes hozzászólásra jelentkezett; neki adom meg a szót, miután ő írásban előre jelentkezett. Csáky András képviselő urat illeti a szó. (21.10) DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Gondolom, am ikor Béki Gabriella a Ház kongásáról beszélt, akkor maga körül is körülnézett. De visszatérve a napirenden levő határozati javaslathoz: a nemzetek társadalompolitikáját csak a jövő minősítheti. Ha azonban lenne valamilyen jelenben mérhető mutatószám, akkor bizonyára súlyozottan venné figyelembe azt, hogy az adott ország mennyit hajlandó beruházni jövőjébe. Enélkül is lehet azonban tudni, hogy az emberi tőke újratermelését szolgáló befektetés a legbiztosabban megtérülő beruházás. Egyetlen hibája van: igen ho sszú a megtérülés ideje, legalább húsz év vagy még több. Ezért erre a célra költeni nem elég a politikusok négyéves ciklusokra rögzült gondolkodása, ehhez generációnyi időt előre látni képes államférfiúi bölcsesség kell. Magyarországon azonban talán még en nyi sem kellene, hiszen népességszámunk tragikusan csökken. Soha még olyan kevesen nem születtek ebben az országban, mint 1998ban. A demográfusok előrejelzése szerint, ha ezt a folyamatot nem tudjuk visszájára fordítani, akkor huszonöt év múlva a népesség fogyása megállíthatatlanná válik. A nemzet sorsáért felelősséget érző kormány tehát minden eszközt igénybe kell hogy vegyen a helyzet javítására. Az egyik ilyen eszköz az egykor volt gyermekgondozási díj rendszerének visszaállítása. Ez a családtámogatási forma azt jelenti, hogy a gyermeknevelés korai időszakára a nevelő szülők egyike megkapja előző munkabérének egy részét annak kárpótlására, hogy a család a gyerek vállalásával nemcsak saját, hanem a nemzet jövőjét is elősegíti. Az előző parlament a gyermek gondozási segélyt tette jövedelemfüggővé, negatívan diszkriminálva a szülők magasabb jövedelmű csoportját. Ennek a megkülönböztetésnek általunk történt eltörlése azt jelentette, hogy mindenki csak a gyermekek számától függő egyenlő összegű családi pótlékba n részesül, függetlenül anyagi helyzetétől. Ezt a törvényt igazságosnak tartjuk, hiszen születésénél fogva minden gyermek egyenlő. Látni kell azonban, hogy a gyermeknevelés miatt otthon maradó anyák nem egyenlő terhet vállalnak azzal, hogy kimaradnak a mun kából. A magasabb jövedelműek anyagi vesztesége nyilvánvalóan nagyobb. E méltánytalanság megszüntetése tehát nem jelent diszkriminációt.
