Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. február 8 (46. szám) - A Közbeszerzések Tanácsa 1997. január 1-je és december 31-e közötti időszakban végzett tevékenységéről, valamint a közbeszerzések tisztaságával és átláthatóságával kapcsolatos tapasztalatairól szóló beszámoló, valamint a Közbeszerzések Tanácsa 1997. é... - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. LATORCAI JÁNOS (Fidesz):
79 információja sem lehet. Már most szeretném a tisztelt Országgyűlés figyelmét fel hívni, hogy a törvény módosítása során ezen a területen a beavatkozás elkerülhetetlennek látszik. A másik, hogy feltűnően nagy a tárgyalásos eljárások aránya annak ellenére, hogy ezt a törvény csak kivételes esetben teszi lehetővé. Az 1997. évi 25 százalék os értékarány rendkívül magas. Ennek egy része - mint említettem - valószínűleg tudatos cselekvés következménye, vélhetően azonban mindez eredhet abból is, hogy az ajánlatkérő és az ajánlattevő hagyományos kapcsolataiban az ilyen típusú megegyezés vagy elj árás lényegesen leegyszerűsítheti a pályázatokat, de természetesen azt is meg kell említeni, hogy van ennek a gazdaság működésével, a jogalkotással összefüggő problémája is. Tudniillik a költségvetési szervek, beleértve az önkormányzatokat is, éves gazdálk odást folytatnak, ami a kincstári felügyelet bevezetése után még szigorúbbá vált. A közbeszerzési pályázati rendszer nagy időigényével sokszor nehezen illeszthető ehhez az éves költségvetési szemlélethez, annál is inkább, mert a törvény azt írja elő, hogy tendert csak az írhat ki, akinek erre forrása is van. Különösen év elején gyakran előfordul, hogy a forrás, a kiírás feltétele még nem áll rendelkezésre, év végén pedig már nincs elég idő az eljárás lebonyolítására. A törvény felülvizsgálata és módosítása során erre is célszerű lesz majd odafigyelni. A közbeszerzési törvény talán leglényegesebb célkitűzése az volt, hogy a közbeszerzéseket hatékonyabbá tegye. Ezen eljárások keretében közel 300 milliárd forintos éves beszerzésről van szó. Nyilvánvaló, hogy ha itt a beszerzéseket olcsóbbá, hatékonyabbá lehet tenni, akkor néhány százalékos megtakarítás is milliárd forintos megtakarításokat eredményez. A megtakarításra vonatkozóan sincsenek pontos statisztikák, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy a tenderezteté s, ennek következtében az árverseny nyilvánossá tétele az esetek többségében megtakarítást, sok esetben igen komoly megtakarítást jelent. Tisztelt Képviselőtársaim! A beszerzési ár kapcsán egy problémáról külön szeretnék említést tenni. Miközben a közbesze rzési eljárás pontosan a beszerzési áron keresztül a legkisebb beszerzési költségre ösztönöz, a törvényalkotónak egyik kiemelt célja a hazai gazdaság támogatása; a hazai gazdaságban előállított termékek minél nagyobb számára piac biztosítása a közbeszerzés ek területén volt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a törvényben megfogalmazott kedvezményeket nehéz érvényesíteni. Abban mindenki egyetért, hogy a hazai gazdaság támogatására vonatkozó előírásaival a törvény szándéka jó, csak ehhez eszközt nem biztosít. Tudniillik a 10 százalékos árelőnyt, amelyet lehetővé tesz a hazai szállítók számára, a költségvetési pénzből gazdálkodók szűkös forrásaik miatt nehezen tudják teljesíteni. Ezen a területen a Közbeszerzések Tanácsa már több javaslatot tett az évek során k ülön költségvetési források biztosítására, ezek a javaslatok azonban mindeddig nem valósultak meg. Így nem csoda, hogy ezeket a kedvezményeket eddig csak igen kis számban lehetett biztosítani. A törvény egyébként a 10 százalékos árelőny mellett még két ked vezményt is megfogalmaz: külföldi szállítóval szemben előnyben lehet részesíteni a hazai szállítót, adott esetben a külföldi szállítót a pályázatból ki is lehet zárni, illetve az adott térség fejlesztésével kapcsolatban helyi előnyöket lehet biztosítani. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a tenderkiírások a három lehetőség közül meghatározóan a helyi kedvezmények biztosítását részesítették előnyben, ami elsősorban a térség megtartóerejének fokozásában jelentett vagy jelenthetett lehetőséget. Ez vonatkozo tt a hazai és külföldi beszállító jelöltek esetére is, hiszen önkormányzati tenderek kiírásánál olyan feltételek megfogalmazására is lehetőség nyílott, amelyeket csak és kizárólag a térségben működő hazai társaságok tudtak teljesíteni. A felmérések azt mut atják, hogy a központi költségvetési szervek és intézményeik, továbbá a közszolgáltatók által kiírt közbeszerzési eljárásokban a kis- és középvállalkozások részvételi aránya nem haladta meg a 10 százalékot, míg az önkormányzatok és intézményeik által kiírt tenderek esetében ez az arány nagyobb, meghaladta az 50 százalékot. Ez utóbbival kapcsolatban megjegyzendő, hogy mind a közbeszerzési eljárások számát, mind pedig értékét tekintve az
