Országgyűlési napló - 1999. évi tavaszi ülésszak
1999. március 2 (52. szám) - A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény és ezzel összefüggésben egyes más törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
773 irányítja." Tehát ahol részleteiben kellene szerepelni, hogy milyen módon irányítja az igazságügyminiszter az ügyészséget, az ebben a szaktörvényben nem szerepel, hanem az alaptörvénybe kell visszamenni, hogy az eljárási részleteket onnan olvassuk ki. Tehát úgy ítéljük meg, hogy minden politikai pártok közötti pillanatnyi viszony figyelembevétele ellenére a magyar alkotmányt olyan módon kellene módosítani, hogy annak a szükséges és kívánatos belső összhangja, koherenciája megmaradjon. Köszönöm a figyelmet. (Taps a MIÉP és a kormánypártok soraiból.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak hozzászólásra jelentkezett Wiener György képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr. DR. WIENER GYÖRGY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Hack Péter képviselőtársamhoz hasonlóan megismételni, összefoglalni tudom a Magyar Szocialista Párt korábbi álláspontját, a mely szerint a párt képviselőcsoportja, parlamenti frakciója nem támogatja a három beterjesztett törvényjavaslatot. Ennek következtében - mint ez nyilvánvaló - kevés, sőt minimális az esélye annak, hogy a beterjesztett törvényjavaslatok törvénnyé váljanak. Gál Zoltán képviselőtársam, aki vezérszónok volt 1998. szeptember 29én, kifejtette azt, hogy rendkívül nehéz bármi újat is elmondani ebben a kérdéskörben, hiszen az 1993as vita alkalmából már mindenki kifejtette az álláspontját, s azóta a frontok megmer evedtek, új elképzelések, álláspontok kevéssé alakultak ki. Néhány történelmi példával azonban talán mégis lehetne újat mondani ebben a kérdésben, jelezve azt, hogy az annyiszor említett, 1871ben létrejött magyar ügyészségi modell, illetőleg a nyugateuró pai példák mégsem teljesen azonosak azzal, ami a kormány törvényjavaslatában szerepel. 1871ben ugyanis nem egyszerűen egy kormány alá rendelt ügyészség jött létre - egyébként azzal a bizonyos közismert 111:94es szavazataránnyal , hanem egy olyan szervez et, amelyben a fegyelmi jogkörök gyakorlása nem az igazságügyminiszter kezében összpontosult, s amelyben a nyugateurópai modellhez hasonlóan a koronaügyész - az ügyészség legmagasabb szintű meghatározó személyisége - nem volt alárendelve az igazságügymi niszternek. Az 1871. évi XXIII. törvénycikk, amely az ügyészségi szervezetről rendelkezett, az igazságügyminiszternek csupán arra adott lehetőséget, hogy megvonja az ügyészi megbízatást, ennek következtében az az ügyész, akitől a megbízatást megvonták, an nak a törvényszéknek a bírájává vált, amely mellé, mint ügyész rendelve volt. (21.50) Miért említem ezt a rendkívül régi szabályt? Azért, mert a kormány alá rendelés semmiképpen nem jelenthette azt, hogy az igazságügyminiszter korlá tlanul rendelkezhet az ügyészi apparátussal. Ha pedig megvizsgáljuk a fegyelmi szabályokat, amelyeket az 1871. évi VIII. törvénycikk állapított meg, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy akkoriban az ügyészek felett egy olyan fegyelmi bíróság rendelkezhetett feg yelmi jogkörrel, amelynek élén az illetékes ítélőtábla elnöke állt, és tagja négy ítélőtáblabeli bíró volt. Az igazságügyminiszter csupán kezdeményezhette azt, hogy ez a fegyelmi bíróság eljárjon, és a fegyelmi bíróság maga döntötte el, hogy el kíváne já rni vagy sem, döntésével szemben az igazságügyminiszternek semmiféle lehetősége nem volt, azt el kellett fogadnia. Ha pedig - mint erre már az előbb utaltam - megvonta az ügyészi megbízatást, akkor az ügyész bíróvá vált, ezáltal a kiszolgáltatottsága jele ntősen csökkent. Ha a nyugateurópai modelleket nézzük, azt tapasztalhatjuk, hogy azokban nincs egy olyan egyértelműen kiépített hierarchikus szervezet, mint amilyen Magyarországra jellemző. Akár a francia, akár a holland, akár az osztrák vagy olasz - a ko rábbi olasz modellre utalok - modellt vizsgáljuk, azt tapasztalhatjuk, hogy mindegyik esetében a semmítőszék, illetőleg a legfelsőbb bíróság mellett tevékenykedő ügyész nincs alárendelve az igazságügyminiszternek, sőt
